Mentorcoach
Kérlek azért titeket atyámfiai az Istennek irgalmasságára, hogy szánjátok oda a ti testeiteket élő, szent és Istennek kedves áldozatul, mint a ti okos tiszteleteteket. És ne szabjátok magatokat e világhoz, hanem változzatok el a ti elméteknek megújulása által, hogy megvizsgáljátok, mi az Istennek jó, kedves és tökéletes akarata. (Róm 12,1)
Az Isten akarata az, hogy Néki tetsző életet éljünk. Megváltozott értelemmel ne ehhez a világhoz igazodjunk, mert a világgal való barátság ellenkezik Istennel. Milyen könnyen kimondjuk ezt eddigi bibliaismeretünk alapján. Annál nehezebb megcselekedni. Isten azt akarja, hogy Őnéki odaszánt életünk legyen. Vagyis, hittel kell Isten elé vinni az életünket, őszinte bűnbánattal, nem hivalkodással. Ehhez szükséges az elcsendesedés, amikor közösségben lehetünk Egyetlen Urunkkal. A Krisztus Jézussal való járás nem egy pillanatnyi fellángolás, hanem egy életforma. Ha vele kapcsolatban vagyunk minden nap, akkor felüdülünk. Olvassuk a Szentírást, keressük az olyan emberek társaságát, akiknek életvitele a Biblia tanítása alapján nyugszik. Ez az életstílus tetszik Istennek. Ez lesz a természetes számunkra, ekkor már nem keressük a világi megoldásokat. Pál apostol szerint Isten gyermekeinek az életéhez teljesen természetesen tartozik hozzá az imádság. Nélküle nincs meg az összeköttetés az Úrral. Az nem kérdés, hogy imádkozzunk-e vagy sem. Inkább az a kérdés, hogy mennyire vagyunk kitartóak? Rendszeresen az Úr elé járulunk-e? Naponként könyörgünk Hozzá? Ami testünknek a levegő, ugyanaz lelkünknek az ima, a kitartó imádság. Ennek nem az a lényege, hogy mások látják-e, vagy, hogy hosszú legyen. Az őszinteségünkre vágyakozik az Úr. Ő mindent tud rólunk és nem a szövegeinkre, hanem a szívünkre kíváncsi. Amikor fáradtak, magányosak, csalódottak vagyunk, és nem látunk kiutat egy kényszerű élethelyzetből, vagy amikor úgy érezzük, hogy a problémáink elárasztanak minket, akkor nézzünk fel Istenre. Mindig bízhatunk Benne, még akkor is, ha a világi látszat ellene szól. Ha a világ népével tartunk, akkor odajutunk, ahová ők. Hány álkeresztény ember tetszését próbáljuk meg keresni? Hány pojáca, cinikus embert emelünk még piedesztálra? Ez tévedés. Egy valakinek a tetszése kell, hogy számítson nekünk: a Krisztus Jézusé.
Érezzétek és lássátok meg, hogy jó az Úr! Boldog az az ember, a ki ő benne bízik. Féljétek az Urat, ti szentjei! Mert a kik őt félik, nincs fogyatkozásuk. (Zsolt 34,9)
Uram, Krisztus Jézus!
Köszönöm Egyetlen Uram, hogy ismersz engem.
Ámen
