Mentorcoach
Nem hagylak titeket árvákul; eljövök ti hozzátok. (Jn 14,18)
A tanítványok szívét rettegés fogta el, ha arra gondoltak, hogy a Mester nélkül maradnak. Hiába tudták ők ésszel, hogy Jézus megváltói szolgálatának ez része; hogy a mennybemenetel, a felemeltetés, az Atyához való visszatérés fontos állomása az üdvtörténet eseményeinek, mégis rettegett a szívük. A gyávaság, félelem, zavarodottság, kilátástalanság, kétely: csupa hasonló fogalom érezhető ki szavaikból. Amikor Krisztus Jézus bejelenti, hogy Ő elmegy helyet készíteni az Atyja házában, azonnal szól a biztatás is: nem hagyja a tanítványokat árván, elküldi a másik Pártfogót. Szól a biztatás akkor is, amikor kiküldi az apostolokat: „Íme, én veletek vagyok minden napon a világ végezetéig.” (Mt 28,20) Biztat a csalódottan és szomorúan ballagó emmausi tanítványok történetében: „…maga Jézus is melléjük szegődött, és együtt ment velük.” (Lk 24,15). A Megváltó látóköréből kikerülni egyszerűen lehetetlen, ha akarnánk, sem tudnánk nélküle maradni. Nincs az a bűn, aminek súlya elől menekülve az árvaságot kellene választanunk. Pünkösdi ünnepeink után vagyunk, amikor is bőven volt alkalmunk hallani Isten Igéjét, a Szentlélek megerősítését tapasztalhattuk. Feltöltekeztünk lelki energiával. Elmondhatjuk mi is Pál apostol intő szavaival: „Mindnyájan ugyanazt a lelki eledelt ették, és mindnyájan ugyanazt a lelki italt itták, mert a lelki kősziklából ittak, amely velük ment. Az a kőszikla pedig Krisztus volt.” (1Kor 10,3-4). Mindezek ellenére a gonosz dolgok befurakodtak a többség életébe: az álszentség, a bálványimádás, mulatozás, paráználkodás, hazudozás, cinizmus. Ezek a kísértések az emberek többségének a halálát okozzák. Az intő példák arra figyelmeztetnek, hogy ne bízzuk el magunkat, vizsgáljuk meg állóképességünket, és bízzunk Isten hűségében, aki erőt ad a kísértések közepette. Ezért jó, ha magunk mellett tudhatjuk a Szentlélek vezetését, aki nem hagy bennünket erőnkön felül kísérteni. A kísértések idején pedig a kimenekedést is megadja. Van tehát kiút, kapaszkodjunk Egyetlen Urunkba, a Krisztus Jézusba. Csak így, Általa növelhetjük az állóképességünket. Legyen hála Istennek ezért a kegyelméért.
Ti már tiszták vagytok ama beszéd által, a melyet szóltam néktek. Maradjatok én bennem és én is ti bennetek. Miképen a szőlővessző nem teremhet gyümölcsöt magától, hanemha a szőlőtőkén marad; akképen ti sem, hanemha én bennem maradtok. Én vagyok a szőlőtő, ti a szőlővesszők: A ki én bennem marad, én pedig ő benne, az terem sok gyümölcsöt: mert nálam nélkül semmit sem cselekedhettek. (Jn 15,3)
Uram, Krisztus Jézus!
Köszönöm Egyetlen Uram, hogy Hozzád tartozom.
Ámen
