Mentorcoach
Próbálja meg azért az ember magát, és úgy egyék abból a kenyérből, és úgy igyék abból a pohárból, Mert a ki méltatlanul eszik és iszik, ítéletet eszik és iszik magának, mivelhogy nem becsüli meg az Úrnak testét. Ezért van ti köztetek sok erőtlen és beteg. (1Kor 11,30)
Mai Igénk azt jelenti, hogy: tegye próbára magát. Nem könnyű a próbatétel és nem könnyű a kiállás, mint ahogy nem könnyű annak, aki elhatározza, hogy szakít eddigi szenvedélyeivel. De mindennek csak a kezdete nehéz. Az a nehéz, amíg az első kísértést le tudjuk győzni, azután minden könnyebb, mert felismerjük, hogy Jézus Krisztus bennünk van a Szentlélek által. Ettől kezdve pedig örömmel teljesíthetjük az apostoli tanítást: Önmagatokat tegyétek próbára…! (2 Kor 13,5) Így tűnik ki világosan, hogy hitben járunk-e? Ha a test gyakorlás nélkül elveszíti kitartó erejét, vajon a lélek nem veszíti-e el azt? Vagy nekünk nincsen szükségünk a próbára, edzésre? Vajon nincs mitől megtisztulnunk? Nincs bűnünk, amit megbánjunk? Krisztus Jézus a mi bűneinkért tette meg a golgotai utat, az Atya irántunk való szeretetének a bemutatásáért. Azért, hogy: aki hiszen Őbenne, el ne vesszen, örök élete legyen. A magunk megvizsgálásában Ő az igazi mérték. De a próbáknál is Ő az egyetlen segítő. Csak ekkor járulhatunk az irgalmas Isten elé bűnbocsánatért. Az ember tartson önvizsgálatot tettei felett. Vizsgálja meg, hogy mi volt életében a jó és mi a rossz. Mit cselekedett helyesen, vagy helytelenül, bűnösen. Megvizsgálni tetteinket Krisztus Igéjének tükrében, hogy aztán Ő mondjon ítéletet fölöttünk. Eredménytelen lenne, hogy önmagunk felett ítélkezzünk, mert ez mindig magyarázkodó, vagy éppenséggel felmentő lenne. Ezért kell odajárulnunk a megtöretett test és a kiontatott vér jegyeihez, ahol meghalljuk az ítéletet, de a felmentő szót is: Megbocsáttattak a te bűneid! Ha elvégeztük az önvizsgálatot, következnie kell a megtisztításnak: nem csak testünkkel, hanem lelkünkkel is ebben a világban élünk. Mindent beszennyez a mai álságos, hazug, számító élet, a romlott világ. Vajon a lélek tisztán maradhat-e ilyen közegben? Foltot ejt rajta a szeretetlenség, a gyűlölet, a harag, a meg nem bocsátás. Ideje van hát a lélek megtisztításának is. Ez pedig a bűnbánat ideje és az úrvacsoravétel ideje. Tehát mindenki úgy egyen abból a kenyérből, és úgy igyon abból a pohárból, hogy ne átkot vegyen magához. Pedig egykor oda kell állni a Krisztus Jézus ítélőszéke elé, rettentő lesz hallani a kijelentést: nem ismerlek téged. Hogy állunk a „nagytakarítással”? Hiányzik az életünkből az áldás, nem tapasztaljuk meg Isten jelenlétét? Vizsgáljuk meg önmagunkat: segítjük-e az elesetteket, a menekülőket, a bajba jutottakat? Vagy netán abba a csoportba tartozol, akik alkalmazkodtak ehhez a világhoz, annak szörnyűségeihez? Magadban bízol, hogy megerősödve önmagadat valósítod meg, átgázolva másokon?
Mert én az Úrtól vettem, a mit néktek előtökbe is adtam: hogy az Úr Jézus azon az éjszakán, melyen elárultaték, vette a kenyeret, És hálákat adván, megtörte és ezt mondotta: Vegyétek, egyétek! Ez az én testem, mely ti érettetek megtöretik; ezt cselekedjétek az én emlékezetemre. Hasonlatosképen a pohárt is vette, minekutána vacsorált volna, ezt mondván: E pohár amaz új testamentom az én vérem által; ezt cselekedjétek, valamennyiszer isszátok az én emlékezetemre. Mert valamennyiszer eszitek e kenyeret és isszátok e pohárt, az Úrnak halálát hirdessétek, a míg eljövend. Azért a ki méltatlanul eszi e kenyeret, vagy issza az Úrnak poharát, vétkezik az Úr teste és vére ellen. (1Kor 11,23-27)
Uram, Krisztus Jézus!
Köszönöm Egyetlen Uram, hogy bűnbánó gyermeked lehetek és Te kegyelmedben részesítesz.
Ámen
