Mentorcoach
Mert vizet öntök a szomjúhozóra, és folyóvizeket a szárazra; kiöntöm lelkemet a te magodra, és áldásomat a te csemetéidre. (Ézs 44,3)
Nap, mint nap látunk magunk előtt egy lélektől mentes világot. Látjuk, ahogy az emberek háborúskodnak, vélt, vagy valós okokkal megmagyarázva tetteiket. Látjuk fiataljainkat cél nélkül kallódni a világban. Látjuk a megtévesztett, megfásult idős nemzedéket. Mikor álmodtunk utoljára? Mikor történt meg utoljára velünk, hogy vágytunk valamire, ami nem egy tárgy, nem egy anyagiasult valami, ami igazi célt adott az életnek? Utoljára mikor volt, hogy reggel felkeltünk, és telve voltunk tenni akarással? Mert áldás akartunk lenni a másik életében... Mikor volt utoljára, hogy a barátainkkal összenézve kiszakadt a mondat: itt és most tenni kell valamit, ez így nem maradhat tovább? Volt-e egyáltalán olyan látomás az életünk során, amelyről tudtuk, egykor majd dicsőn beteljesül? Vagy elmúltak ezek a lázas ifjúsággal együtt? Már nincsenek nagy álmaink, de van helyette csalódás és lemondás. Már nincsenek látomásaink, nagy lázban égő tenni akarásunk, világmegváltó gondolataink, csak fásult fáradságunk. Elfáradt, megüresedett volna bennünk a lélek? A Pünkösd csodája már Ézsaiás próféta szavaiban megadatik nékünk. A gyermekeink Isten akaratát jelentik ki, az ifjak célt látnak maguk előtt, a vének sem fásultan élik az életüket. Ez történik, amikor kiárad Isten Szentlelke. A szomjúhozó lélek megtelik az Istennel. A döntés a miénk, odaállunk-e ahol Egyetlen Urunk ígéretében bízva összefognak az emberek? Mert valóság ez is, kézzelfogható, szemmel látható valóság, ha nyitott szívvel járunk a teremtett világban. Pünkösd ünnepe Krisztus Jézus jóvoltából egyre bensőségesebbé válik. Ott lehet bennünk a hálaadás a megváltás csodájáért, Isten jelenlétének valóságos megtapasztalásáért. A félelem helyét pedig felválthatja a megajándékozottság öröme: Isten megadja ma is a mindennapi kenyeret mindegyikünknek. Vele szövetséges népét eligazítja törvényének világosságával, a Szentlélek pedig egyénileg tölt el bennünket és felszítja a Krisztus követéséhez szükséges erőt. Azt az állhatatosságot, amely elvezet Isten gyermekeinek közösségébe. Hála legyen az Úrnak, hogy egyre közelebb von bennünket magához és egymáshoz, hogy félelem nélkül együtt ünnepeljünk és éljünk egyedül az Ő dicsőségére és egymás javára.
Mert az én szolgám vagy te, én alkottalak téged, én szolgám vagy, nem feledlek el. Eltöröltem álnokságaidat, mint felleget, és mint felhőt bűneidet; térj én hozzám, mert megváltottalak. Örüljetek egek, mert az Úr végbe vitte, kiáltsatok földnek mélységei, ujjongva énekeljetek hegyek, erdő és benne minden fa; mert megváltá az Úr Jákóbot, és Izráelben megdicsőíti magát. (Ézs 44,21)
Uram, Krisztus Jézus!
Köszönöm Egyetlen Uam, hogy új reményt adsz minden napomhoz.
Ámen
