Mentorcoach
Némely pedig a jó földbe esék; és ád vala nevekedő és bővölködő gyümölcsöt, és némely hoz vala harmincz annyit, némely hatvan annyit, némely pedig száz annyit. (Mk 4,8)
A Mi Urunk Jézus Krisztus reálisan lát bennünket! A mai Igénk példázatában elmondja, hogy tisztában van vele, hogy csak egy negyede esik jó földbe a magnak, és még az a negyed is más-más mennyiségű termést hoz. A tövisek megfojtották a kikelt magot példában külső nehézségekre gondolunk, a külső tényezők káros hatására. Pedig de jó lenne arra gondolnunk, hogy ne mi legyünk azok a tövisek egy közösségben, ahol bár jó földbe esett az Ige magja, mégis mi nem engedjük, hogy termőre forduljon. Mert mi mindent jobban tudunk, mi tősgyökeres reformátusok, a szokásaink pedig nem engedik, hogy itt valami új bontakozzon ki. A gyülekezeti életünket még előbb-utóbb felforgatná az, aki komolyan veszi Isten törvényét. Aki elkezdi betartani, nem az aktuális politika elvárásainak megfelelően "hajlítani" azt. Inkább ne növekedjék annak lelki élete. Lukács 8:14-ben ezt olvassuk: A tövisek közé esett mag: ezek azok, akik hallották az igét, de mikor elmennek, az élet gondjai, gazdagsága és élvezetei megfojtják őket, és nem érlelnek termést. Nagyon sokan vannak ma is gyülekezeteinkben, akikben erősebbek ezek a vonások. Imádkozzunk azért, hogy a mi szívünkben ne legyen nagyobb helye és hangja a gondoknak, a gazdagság csábításának, a hatalomvágynak, mert akkor mi válunk közösségeink töviseivé. Miattunk nem lesznek új megtérések, megújult életek, nem lesz gyülekezeti életünknek látható gyümölcse. Ne csodálkozzunk, ha azt halljuk, hogy „nem számottevő az egyházak hatása” a mai társadalomban. Egyetlen cinikus mondat is képes tönkretenni ezernyi kedvesen kimondott gondolatot. Isten hívása, részéről való kiválasztottság - a kegyelem - ami arról árulkodik, hogy nem mondott le rólunk. Még mindig, mint hűséges, szerető Isten keres, nem ítélettel érkezik, hanem kegyelmét felajánlva megmenteni akarja az elveszett lelkeket. Megajándékozni egy új élettel. Egyedüli dolog, ami számít az az, hogy amikor meghalljuk a hívását miként válaszolunk. Igennel, vagy nemmel, visszautasítva meghívását vagy mindent is otthagyva követve Őt és engedelmeskedve néki. Az Isten ma is azt mondja: elétekbe adtam az életet és a halált, az áldást és az átkot...válasszátok az Életet. Az elhívásnak és kiválasztásnak fő célja, hogy az Övéi legyünk, hozzá tartozzunk, szeretetében éljünk már most, ebben a világban. Egy örök életre. Ezt a szeretetet vagyunk hivatva tovább adni az Egyetlen Urunk útján járva, Krisztus Jézust követve, hogy kiválasztottaiként áldások lehessünk kezében.
A milyen mértékkel mértek, olyannal mérnek néktek, sőt ráadást adnak néktek, a kik halljátok. Mert a kinek van, annak adatik; és a kinek nincs, attól az is elvétetik, a mije van. És monda: Úgy van az Isten országa, mint mikor az ember beveti a magot a földbe. És alszik és fölkel éjjel és nappal; a mag pedig kihajt és felnő, ő maga sem tudja miképen. (Mk 4,25)
Uram, Krisztus Jézus!
Köszönöm Egyetlen Uram, hogy mindig velem vagy.
Ámen
