Mentorcoach
Én vagyok az ajtó: ha valaki én rajtam megy be, megtartatik és bejár és kijár majd, és legelőt talál. (Jn 10,9)
Áldozócsütörtökön felvetődhet a kérdés: mit jelent az, hogy a mennyország ajtaja szoros kapu? Hogyan tudunk oda belépni, mi jön a halál után? És nem megy abba be semmi tisztátalan, sem a ki útálatosságot és hazugságot cselekszik, hanem csak a kik beírattak az élet könyvébe, a mely a Bárányé. (Jel 21,27) „Én vagyok a juhoknak ajtaja.” (Jn 10,7) A mennyországba belépni tehát Krisztus Jézus nélkül nem lehet. Vele pedig már ebben a földi életben kell megismerkednünk. Azért, mert aki itt nem akar Róla tudni, hanem csak a halálban keresi, az nem találja meg azt a bizonyos ajtót sem. A mennyországnak nem lehet részese a test. Mivel pedig ebben az életben testben lakunk, és e testben lakván távol vagyunk az Úrtól; a mennyország kapuján nem lehet átvinni a testet, hanem azt előbb a halálban le kell vetkőznünk magunkról. A halál, mint utolsó ellenség töröltetik el. A mennyországban pedig már ellenség nincsen. Hiszen ott már halál sincsen, így hát a mennyország kapuján átlépni csak a halál pillanatában lehet. Ezért mondta Jézus a keresztre feszített gonosztevőnek, aki még életében megismerte és elfogadta Őt: „Bizony mondom néked: Ma velem leszel a paradicsomban.” (Lk 23,43) Hogy milyen a mennyország valójában, arról csak sejtelmes és halvány képeink vannak: „Mert most tükör által homályosan látunk, akkor pedig színről-színre; most rész szerint van bennem az ismeret, akkor pedig úgy ismerek majd, amint én is megismertettem.” (1Kor 13,8) A mennyországról tehát nincs biztos látásunk, de van kijelentésünk. Isten kijelentette magát Jézus által, kijelentette magát a Szentlélek által, kijelentette magát a próféták és az apostolok látásaiban. Jézus kijelentéséből tudjuk, hogy mennyországban mindenki számára van hely: „Az én Atyámnak házában sok lakóhely van; ha pedig nem volna, megmondtam volna néktek. Elmegyek, hogy helyet készítsek néktek.” (Jn 14,2) A mennyországban mindig van hely, mindaddig van hely mindenki számára, amíg tart a kegyelmi idő, amíg az Egyetlen Urunk, Krisztus Jézus vissza nem jön ítélni eleveneket és holtakat. Ezért biztat ma is bennünket: „Igyekezzetek bemenni a szoros kapun: mert sokan, mondom néktek, igyekeznek bemenni és nem mehetnek.” (Lk 13,24) A hívő ember számára a halál: hazaköltözés. Mivel pedig a halálban az élet kapuja szoros, azon test és bűn át nem mehet. Előbb le kell vetkőznünk ezt a testet. Ezért mondja Pál apostol: Mert tudjuk, hogy ha e mi földi sátorházunk elbomol, épületünk van Istentől, nem kézzel csinált, örökké való házunk a mennyben. Azért is sóhajtozunk ebben, óhajtván felöltözni erre a mi mennyei hajlékunkat…
Ímé az Isten sátora az emberekkel van, és velök lakozik, és azok az ő népei lesznek, és maga az Isten lesz velök, az ő Istenök. És az Isten eltöröl minden könnyet az ő szemeikről; és a halál nem lesz többé; sem gyász, sem kiáltás, sem fájdalom nem lesz többé, mert az elsők elmúltak. És monda az, a ki a királyiszéken ül vala: Ímé mindent újjá teszek. (Jn 21,3)
Uram, Krisztus Jézus!
Köszönöm Egyetlen Uram, hogy követhetlek Téged.
Ámen
