Mentorcoach
Mert úgy van az Isten akaratja, hogy jót cselekedvén, elnémítsátok a balgatag emberek tudatlanságát; Mint szabadok, és nem mint a kiknél a szabadság a gonoszság palástja, hanem mint Istennek szolgái. Mindenkit tiszteljetek, az atyafiúságot szeressétek; az Istent féljétek. (1Pét 2,15)
Ahhoz, hogy vágyakozni tudjunk a hamisítatlan lelki táplálék után le kell vetkőznünk magunkról azokat a tulajdonságokat, amelyek az évek folyamán ránk ragadtak. Amelyeket szándékosan magunkra szedtünk. Vannak olyan rossz tulajdonságaink, amelyeket otthonról hoztunk és vannak olyanok, amelyeket rossz társaságba keveredve szedtünk magunkra. Le kell vetkőznünk minden gonoszságot, minden álnokságot, képmutatást, irigységet és minden rágalmazást. Amíg ezektől nem szabadulunk meg, szándékosan nem tudunk lelki házzá épülni az Isten akarata szerint. Pedig ez az Ő akarata, hogy: "mint élő kövek épüljetek fel lelki házzá, szent papsággá, hogy lelki áldozatokat ajánljatok fel, amelyek kedvesek Istennek Jézus Krisztus által". Milyen áldozatra vagyunk hajlandóak, hogy az kedves legyen az Istennek? Miben kell elváltoznunk, hogy Isten kedvét lelje az életünkben? Ha Isten most ránk néz, a mai magyar valóságra, nem gyönyörködik bennünk és nem örül annak, ami itt folyik. A léha, képmutató, álkeresztény élet és a megtéretlen szív miatt utálat vagyunk az Istennek. A mai üzenet világosan beszél számunkra, ez áll az Írásban: "Íme, leteszek Sionban egy kiválasztott drága sarokkövet, és aki hisz benne, nem szégyenül meg." Nektek, a hívőknek drága kincs, a hitetleneknek pedig az a kő, amelyet megvetettek az építők, sarokkővé lett, megütközés kövévé és megbotránkozás sziklájává. Aki rá áll és rá építi az életét Jézus Krisztusra az megmenekül, aki a karrierre, a paráznaságra, a hamis istenek és cinikus bálványok imádására építi az életét az összetörik! Nem azért van romokban az életünk, mert nem megfelelő helyen alapoztunk? Egyetlen Urunknak Krisztus Jézusnak drága kincs az életünk, amiért keresztre is ment. "... választott nemzetség, királyi papság, szent nemzet vagytok, Isten tulajdonba vett népe, hogy hirdessétek nagy tetteit annak, aki a sötétségből az ő csodálatos világosságára hívott el titeket..." - Az egyetemes papság nagy igazsága és felszólítása hangzik itt el. Azért rendeltettünk, hogy hirdessük nagy tetteit annak, Aki a sötétségből világosságra hívott el. Ha pedig világosságban járunk a világosság cselekedeteit cselekszük, ellenben ha sötétségben, akkor a sötétségét. Ideje lenne már kilépni és színt vallani. Ha világosság van bennünk, akkor ne sötétségben, kiskapukon keresztül haladjunk saját önzésünk útvesztőjében. Tegyünk ma bizonyságot Arról a világosságról, Krisztus Jézusról, aki felragyogott nekünk.
Mert arra hívattatok el; hiszen Krisztus is szenvedett érettetek, néktek példát hagyván, hogy az ő nyomdokait kövessétek: A ki bűnt nem cselekedett, sem a szájában álnokság nem találtatott: A ki szidalmaztatván, viszont nem szidalmazott, szenvedvén nem fenyegetőzött; hanem hagyta az igazságosan ítélőre: A ki a mi bűneinket maga vitte fel testében a fára, hogy a bűnöknek meghalván, az igazságnak éljünk. (1Pét 2,21)
Uram, Krisztus Jézus!
Köszönöm Egyetlen Uram, hogy engem is elhívtál.
Ámen
