Mentorcoach
Lesz idő, mikor az egészséges tudományt el nem szenvedik, hanem a saját kívánságaik szerint gyűjtenek magoknak tanítókat, mert viszket a fülök; És az igazságtól elfordítják az ő fülöket, de a mesékhez oda fordulnak. (2Tim 4,4)
Sok ember van, aki a saját vágyai után szalad. A médiában széles a paletta, a régi magyar valláson át a maivá varázsolt keleti vallásokig és ezeknek kereszteződéséig mindent megtalálhatunk. Vannak, akik kifejezetten azt keresik, a new age mozgalmak adta kifejezésmódokat. Vagy, hogy miféle új, ezoterikus tudást lehetne még begyűjteni. Persze, nem az a feladatunk, hogy távoli embereket bíráljunk, hanem mindig magunkat vizsgáljuk meg először. Nehéz ez a kérdés…Talán segít, ha két szót megkülönböztetünk: más a kívánság és más a vágy. Nem nyelvészeti értelemben. A mai használatban az, aki kíván, inkább sürget valamit. Birtokolni akar olyasmit, amivel most még nem rendelkezik. Míg a vágy nem feltétlen ilyen sürgető érzés. Talán úgy lehetne megkülönböztetni, hogy aki vágyik valamire, az jelen van ott, ahol van. Talán egy maratoni versenyt futunk önmagunkkal. Kívánságok fűtenek, és mindig elképzelünk egy másik helyzetet. Egy másik időt és teret, ahol jobb lenne, mint ahol most vagyunk. Egy másik időt vagy egy másik testet magunknak. Az ember képes egy teljesen más világban élni lelkileg, mint ahol van. Sőt, a legnehezebb igazán jelen lenni ott, ahol vagyunk. Vágyunk sok mindenre, de alapvetően itt vagyunk jelen. A bennünk levő kívánság viszont "viszket". Állandóan idegesít bennünket, olyan a kívánság, mint egy csípés, ami éget. Azt érezzük, hogy ha most nem teszek magamévá valamit, akkor végem van. Ez a kívánság. Az ember képes teljesen beleélni magát egy valószerűtlen jövőbe: milyen jó is lesz, ha azt csinálok, amit akarok. Ilyenkor fájó megérkezni a valóságba. Az ember képes arra, hogy teljesen elveszítse a megkülönböztetés képességét. A kívánság, mint valami rózsaszín ködfelhő betakar. Ilyenkor találjuk meg a valóságban azt, Aki ezt a világot fenntartja, Aki életet adott. Ilyenkor vágyunkat mozgósítsuk arra, hogy meglássuk Krisztus Jézust itt és most. Mert Egyetlen Urunk is volt kísértésben, Ő is megküzdött azzal a helyzettel, hogy éhes volt, és jó lett volna, ha a kövek kenyerekké válnak. Jézus Krisztus valóságában feloldódhat az a "viszkető égés", amit bennünk e világ sokszor szélsőséges kívánságai okoznak. Adja az Isten, hogy megtaláljuk igaz vágyainkat, azt a mély emberséget, amikor Teremtőnkkel szeretnénk találkozni.
De az Úr mellettem állott, és megerősített engem; hogy teljesen bevégezzem az igehirdetést, és hallják meg azt az összes pogányok: és megszabadultam az oroszlán szájából. És megszabadít engem az Úr minden gonosz cselekedettől, és megtart az ő mennyei országára; a kinek dicsőség örökkön örökké! Ámen. (2Tim 4,17)
Uram, Krisztus Jézus!
Köszönöm Egyetlen Uram, hogy az Igét mindig magamra vehetem.
Ámen
