Mentorcoach
Még azt is mondta ő nékem: Menj mindenütt az én munkásaim után, a míg csak el nem végzik az én egész aratásomat. (Ruth 2,21)
A keresztyén ember életében is jöhetnek próbák, eljöhet az idő, amikor beköszönt a nélkülözés. Jó azonban megtapasztalni azt, hogy Krisztus Urunk ilyenkor is közel van hozzánk. A nélkülözés, a nincstelenség olyan dolgokra tanít meg bennünket, amit soha máskor nem tanulhatunk meg. A nyomorúság megtanít bennünket alázatra. Megtanít imádkozni. Megtanít a kevés megbecsülésére. A mai Igénk szereplője, Ruth számára minden kalász új nyereség és ajándék volt. Mindegyik után úgy nyúlt, mint valami drága kincs után. Jó az, amikor a keveset meg tudjuk becsülni, amikor a néhánynak, kicsinek is tudunk örülni. Bárcsak a lelki kalászokat is így meg tudnánk becsülni. Bárcsak éppen ilyen nagy öröm lenne számunkra, amikor valakinek az életében a legkisebb lelki értéket meglátjuk megcsillanni. Bármilyen nehézségbe is jusson a hívő ember, meg fogja tapasztalni, hogy Krisztus Jézus vele van a nehézségekben és áldássá lesz számára ez. Ruth a hűsége miatt jutott nyomorúságra. Ha elhagyja anyósát, akkor talán nem kellett volna kalászt szedegetnie. Moáb földjén, a maga otthonában, gondtalanul élhetett volna. Ő azonban hű volt és Isten ezt a hűséget megáldotta. Ahogyan Ruth hű volt anyósához, hű volt a munkához is. Hűségesen járt nap nap után a tarlóra és örömmel szedegette a kalászokat. Isten megáldotta ezt a hűséget is. De Ruth hű volt a kevéshez. Amikor az első este egy kevéske gabonával haza tért, nem csüggedt el, hanem hűségesen folytatta munkáját. Nem csüggesztette el a kevés. Mintha ismerte volna Jézus szavát: „Aki hű a kevesen, a sokon is hű az.” Egyetlen Urunk megáldja a hűséget. Legfőképpen pedig Ruth hű volt Istenhez. Kételkedés nélkül rábízta magát és tudta, hogy az Isten nem hagyja cserben. Így lett a kalászszedegető Ruthból a gazdag Boáz felesége. Így lett a kevésen is hű Ruth Jézus Krisztus egyik őse. Isten ma is megáldja a hűségeseket. Végezzük a munkát hűséggel, szeressük az Urat hűségesen, és a hűség jutalma nem fog elmaradni. A hívő és nem hívő ember között az a különbség, hogy a hívő ember soha nem adja fel. A nehézség első jeleitől kezdve igyekszik folyamatosan kitartani. A hívő ember elszánt, szorgalmas, állhatatos, odaadó és nem tudja, mit jelent az, hogy feladás. "Konok, mint a kunok." Tartsunk ki a szenvedésben, mindenfajta próbatételben. Manapság is. Tartsunk ki a hitvalló szenvedésben is, vagyis az Úr ügyét is merjük bátran képviselni, ha szenvedéssel jár. Beszédünk is Őt hirdesse, bizonyságtévő hitelességgel.
Az ősz ember előtt kelj fel, és a vén ember orczáját becsüld meg, és félj a te Istenedtől. Én vagyok az Úr. Hogyha jövevény tartózkodik nálad, a ti földeteken, ne nyomorgassátok őt. Olyan legyen néktek a jövevény, a ki nálatok tartózkodik, mintha közületek való benszülött volna, és szeressed azt mint magadat, mert jövevények voltatok Égyiptom földén. Én vagyok az Úr, a ti Istenetek. (3Móz 19,32)
Uram, Krisztus Jézus!
Köszönöm Egyetlen Uram, hogy Tebenned még a szenvedéseim is áldást hoznak.
Ámen
