Mentorcoach
Ezt mondja a Szent, az Igaz, a kinél a Dávid kulcsa van, a ki megnyitja és senki be nem zárja, és bezárja és senki meg nem nyitja. (Jel 3,7)
Bármilyen csodálatos alkotás is a szív, csak addig fontos, amíg él. Amíg benne van az emberi szervezetben, rendeltetésének helyén. Ha egyszer megszűnt dobogni, akkor hiába teszünk vele bármit. Az emberi szív lelki értelemben az emberi létünk ajtaja. Aki előtt a szívünk megnyílik, az előtt megnyílt az otthonunk. Vannak ugyan az emberi életnek másféle kapui is, de ezek nem jelentenek soha annyit, mint a szív. Ilyen kapu lehet életünkön az értelem, a szemek, a fül. De az győz bennünk, aki nem csupán az értelmünk kapuján vagy a hallásunk és látásunk kapuján, hanem aki a szívünk ajtaján keresztül jutott be hozzánk. Amíg a szívünk meg nem nyílik Jézus Krisztus előtt, addig nincsen meg a győzelme bennünk az evangéliumnak. De ki képes megnyitni szívét igazán Egyetlen Urunknak? Minden egyes igehirdetés az emberi szív nyitogatása. Valahányszor Igét hirdetnek, az igehirdető nem akar mást, mint a szíveket megnyitni az Igazság Igéje előtt. De hiába szedi össze minden képességét, hiába igyekszik a legszebben beszélni, nem képes rá. Ellenben az Isten megteheti. Az Igében van megírva: „Íme, nyitott ajtót adtam eléd, amelyet senki sem zárhat be.” A nyitott ajtó tehát ajándék, az Isten ajándéka. Csak Ő képes arra egyedül, hogy egy-egy emberi szív megnyíljon. Vannak virágok, amelyek a napsugár előtt megnyílnak. Ha a magunk erejéből akarjuk kinyitni azokat a virágokat, akkor talán örökre tönkre tesszük és elpusztítjuk azokat. Így van az emberi szív is. Ha magunk erőlködünk, csak kárt teszünk, ha Isten nyitja meg a szívet, akkor azt senki be nem zárhatja többé. Az emberi szív megnyitásához Isten kulcsokat használ. Ilyen kulcsok: az áldás, az ajándékozás, a szeretet, de a próbatétel, a betegség, a szenvedés is. Isten először mindig a szeretet és az áldás kulcsával közeledik hozzánk. Ha erre nem fogékony a szívünk, akkor más eszközöket vesz elő. Ne várjunk sokáig, hanem addig nyiljunk meg, amíg Isten a szeretetének és áldásának kulcsával közeledik felénk.
Mivel megtartottad az én béketűrésre intő beszédemet, én is megtartalak téged a megpróbáltatás idején, a mely az egész világra eljő, hogy megpróbálja e föld lakosait. Ímé eljövök hamar: tartsd meg a mi nálad van, hogy senki el ne vegye a te koronádat. A ki győz, oszloppá teszem azt az én Istenemnek templomában, és többé onnét ki nem jő; és felírom ő reá az én Istenemnek nevét. (Jel 3,10)
Uram, Krisztus Jézus!
Köszönöm Egyetlen Uram, hogy engem is befogadtál.
Ámen
