Mentorcoach
Az Úr az én pásztorom, nem szűkölködöm. Füves legelőkön terelget, csendes vizekhez vezet engem. Lelkemet felüdíti, igaz ösvényen vezet az ő nevéért. (Zsolt 23,3)
A bárányok számára a tavasz áldott időszak, amikor a zöld fű kisarjad a földből. A pásztor ezen a füves legelőn nyugtatja meg nyáját. Amilyen gazdag és szép a füves legelő májusban, amikor a nap heve még nem szárította ki, éppen olyan csodálatos és gazdag a hívő élet is. Az Isten azt szeretné, ha mi az Ő szavát úgy a szívünkbe fogadnánk, mint amilyen szívesen a juhok a friss füvet lelegelik. Megtaláljuk mindazt, amire csak vágytunk: Isten békességgel, örömmel, felüdüléssel, ébredéssel, oltalommal ajándékoz meg. Aki jóízűen eszik, az meg is szomjazik. A mi pásztorunk csendes vizekhez terelget minket, mert azt akarja, hogy az imádkozás csendes vizeinél felüdüljünk, megerősödjünk. A víz a Szentlélek és az Ő ajándékainak a jelképe is. Megmos, megtisztít, felüdít, sőt a gyümölcstelent is gyümölcsöző kertté változtatja. A Szentlélek a békét szereti, sohasem visz bennünket vad veszekedésbe, hanem terelget a békés szeretetbe. Ezért terelget, vezet Isten bennünket, de Ő soha sem hajt vagy zavar bennünket. A hívő ember megvidámított ember. Ahogy az Isten sem egy szigorú uraság, csak parancsokat osztogató király vagy keményszívű vezető, hanem szerető pásztor, aki megvidámítja az Ő bárányainak szívét. Ha szomorúak vagyunk, akkor megerősít bennünket. Ő megbocsát nekünk és megtisztít bennünket minden hamisságtól. Ha gyöngék vagyunk, lelki életünkben aszály van, Egyetlen Urunk újraéleszti lelkünket. Ezért szép és könnyű a hívő élet, mert vezetett élet. A hívők pedig annak örülnek, ha szabad akaratukból, a Krisztus Jézus iránti szeretetükből engedelmeskednek Egyetlen Uruknak. Az ember élete gyakran vezet a halál árnyékának völgyébe, de az Isten szeretete elűzi felettünk a halálfélelem fekete fellegeit. Bár tudjuk, hogy egykor eljön a halálunk, de nem félünk. Nem rettegünk, mert az Ő kegyelmének és szeretetének szárnyai alatt vagyunk. A halál nem a cél, ahová egy napon mindannyian elmegyünk. A halál csak egy átjáró. Árnyék is csak ott van, ahol fény is van. Örüljünk, hiszen a halál mögött az örök fény sugárzik. Persze, hogy van bennünk az ismeretlentől való félsz. De pont úgy, mint ahogyan egy kutya árnyéka sem tud megharapni bennünket, ne féljünk a halál árnyékától sem. A halál, mivel Krisztus Jézusban legyőzetett, képtelen bennünket megsemmisíteni.
Ha a halál árnyéka völgyében járok is, nem félek semmi bajtól, mert te velem vagy: vessződ és botod megvigasztal engem. Asztalt terítesz nekem ellenségeim szeme láttára. Megkened fejemet olajjal, csordultig van poharam. Bizony, jóságod és szereteted kísér életem minden napján, és az Úr házában lakom egész életemben. (Zsolt 23,5)
Uram, Krisztus Jézus!
Köszönöm Egyetlen Uram, hogy szereteted elkisér minden napomon.
Ámen
