Mentorcoach
A reménységben örvendezők; a háborúságban tűrők; a könyörgésben állhatatosak. (Róm 12,12)
„De akit az Úr szeret, annak álmában is ad eleget.” Zsolt 127,2. Tömör mondat, lényegre törő kifejezés. Ma, amikor könnyes szemmel veszik át az édesanyák, nagymamák az anyák napi virágokat, egy pillanat alatt megfeledkezünk arról a milliónyi kisebb-nagyobb küzdelemről, amiből egy gyermek felnevelése áll. Persze, jól is tesszük, ha nem ezeket tartjuk szemünk előtt, mert keresztyén emberként nem ezekre, hanem az Isten kegyelmére kell tekintenünk. Rábízni magunkat, gyermekeinket, ahogyan Mária is tette. Azért, hogy átéljük, mit jelent annak a csodálatos állapota, amikor az ember átérzi, hogy ő valóban kegyelembe fogadott, és az Úr jósága veszi körbe az Ő, és szerettei életét. Amikor véget ér az Ünnep, az Úr akkor is velünk marad. Azért, mert Krisztus Jézusban a kegyelmébe fogadott örökre. Legyen ez ott a szívünkben, mint Mária szívében az angyali ígéret, hogy az Egyetlen Urunk dicsőségére élhessünk. Reménykedni sokak szerint önámítás. Mert a reménység egy olyan állapot, amikor bízunk valaminek a bekövetkezésében, vagy éppen az elmaradásában, de egyik esetben sincsen ráhatásunk az események lefolyására. Miért is mondja azt mégis Pál apostol, hogy örvendezzünk Benne? Tulajdonképpen azért, mert a hívő ember reménysége nem vakbuzgalom, nem is az említett alaptalan önámítás. Hanem a mi reménységünk Jézus Krisztusban van, akinek megváltói voltához kétség sem fér. Így valóban örülhetünk annak, hogy mi nem másban, de nem is akármiben, hanem Benne reménykedhetünk. Az életünkhöz hozzá tartoznak olyan időszakok is, melyeket Pál nyomorúságnak nevez meg. Szorult helyzet, betegség, vagy anyagi nehézség. Ezzel kapcsolatban pedig arra hívja fel a figyelmünket az apostol, hogy ilyen helyzetben, nehéz körülmények között se szűnjünk meg kitartani Isten mellett, éppen úgy ahogyan Ő is kitart mellettünk. Mert legyen akár reményteljes örömünk, vagy éljünk éppen nyomorúságban szüntelenül imádkoznunk kell. Kell, de nem azért, mert Isten kötelezővé teszi. Azért, mert a mi érdekünk, a mi javunkra szolgál. Ma, Anyák Napján is arra buzdít az Ige által, hogy ne adjuk fel a reményt, tartsunk ki, és bátran szólítsuk meg Egyetlen Urunkat, Aki szeretettel várja hívásunkat.
A szeretet képmutatás nélkül való legyen. Iszonyodjatok a gonosztól, ragaszkodjatok a jóhoz. Atyafiúi szeretettel egymás iránt gyöngédek; a tiszteletadásban egymást megelőzők legyetek. Az igyekezetben ne legyetek restek; lélekben buzgók legyetek; az Úrnak szolgáljatok. (Róm 12,9)
Uram, Krisztus Jézus!
Köszönöm Egyetlen Uram a reményt.
Ámen
