Mentorcoach
Elédbe vetetted a mi álnokságainkat; titkos bűneinket a te orczádnak világa elé. (Zsolt 90,8)
A Biblia nem engedi meg a bosszúállást az embernek. Viszont nem egy helyen beszél arról, hogy Isten maga bosszúálló Isten. „Magatokért bosszút ne álljatok szerelmeseim, hanem adjatok helyet ama haragnak; mert meg van írva: Enyém a bosszúállás, én megfizetek, ezt mondja az Úr.” (Rm 12,19) Tehát bosszút állni egyedül Istennek van joga. Egyedül Isten ismeri igazán a mi cselekedeteinket. Őelőtte nem csak maguk a cselekedetek ismeretesek, hanem ismeretes előtte cselekedeteink rugója is. Sok cselekedet van, ami magában szép ugyan, de ha az indítóokát nézzük meg, akkor az megvetendő. Viszont az is előfordul, hogy valaki látszólag nem cselekedett szépen, de ha a cselekedetei mozgató rugóját ismerjük, egészen másként látjuk azt. A gazdagok a bibliai történetben igen sokat tettek a jeruzsálemi templom perselyébe, míg a szegény özvegyasszony mindössze 2 fillért tett abba. Látszólag tehát a gazdagok cselekedete szép volt, az asszonyé pedig jelentéktelen. De Jézus nem önmagát a cselekedetet nézi és ezért dicsérte meg az özvegyasszonyt. Tudta jól, hogy ennek az asszonynak minden vagyona az odaadott 2 fillér volt. A gazdagok csak a fölöslegükből és csak hiúságból adtak. Isten minden cselekedetünket, szándékunkat ismeri, és Őt senki nem tudja szavaival félrevezetni. Ő a bűnbocsátó Isten, ezért is van joga bosszút állni. Azt jelenti ez, hogy Isten felkínálja minden ember számára bűnbocsátó kegyelmét. A bűnbocsánattal úgy tesz, mint amikor arany tálcán süteménnyel kínálnak bennünket. Nekünk semmi más dolgunk nincs, csak kinyúlni a tálca felé és elvenni róla a felkínált édességet. Egyetlen Urunk a maga bűnbocsátó kegyelmét felkínálja minden bűnösnek. A tálca, amelyen kínálja, az pedig a Golgota. Ha valaki azután még ennyire sem képes, hogy elvegye, akkor maga hívja ki maga ellen az Isten bosszúállását. Ez a bosszúállás nem egyéb, mint az az ítélet, ami tetteink természetes következményeinek megengedése. Életünk útja teljesen szabad, csak egyetlen ponton állja utunkat a Golgotai keresztben felkínált kegyelem. Ha mi ezt megvetjük, akkor bűneink következménye gyanánt következik el ránk a bosszúállás. Félreérthetetlenül fejezi ezt ki a következő Ige: „Gondoljátok meg, mennyivel súlyosabb büntetésre méltónak ítéltetik az, aki az Isten Fiát megtapodja, és a szövetségnek vérét, mellyel megszenteltetett, tisztátalannak tartja, és a kegyelemnek Lelkét bántalmazza?” (Zsid 10,29) Az az Isten bosszút állhat rajtunk bűneinkért, aki megtett mindent megmentésünkre. Ő minden ember számára elküldte a Szabadító Jézust. Ha valaki mégis megveti az Ő kegyelmét és váltságát, akkor találkoznia kell Isten bosszúállásával. Igyekezzünk tehát elkerülni ezt a bosszúállást. Igyekezzünk arra, hogy alkalmas időben kegyelmet nyerjünk Urunknál, mert rettenetes dolog lesz, ha az Ő bosszúállása utolér bennünket!
Jó reggel elégíts meg minket a te kegyelmeddel, hogy örvendezzünk és vígadjunk minden mi időnkben. Vidámíts meg minket a mi nyomorúságunk napjaihoz képest, az esztendőkhöz képest, a melyekben gonoszt láttunk. Láttassék meg a te műved a te szolgáidon, és a te dicsőséged azoknak fiain. És legyen az Úrnak, a mi Istenünknek jó kedve mi rajtunk, és a mi kezünknek munkáját tedd állandóvá nékünk, és a mi kezünknek munkáját tedd állandóvá! (Zsolt 90,14)
Uram, Krisztus Jézus!
Köszönöm Egyetlen Uram, hogy a kereszt alatt leborulva Téged imádhatlak.
Ámen
