Mentorcoach
Meg nem mondá Eszter az ő nemzetségét és származását; mert Márdokeus meghagyta néki, hogy meg ne mondja. (Eszt 2,10)
Mai Igénkben Mordokaj valamilyen kinevezés folytán már a kapuban ült, és nem csak a kapun kívül álldogált. Az akkori kifejezésmódban „kapuban ülni” azt jelentette, hogy ott tartózkodhatott, ahol a palota bejáratán belül a nyilvános kihallgatásokat és ítélkezéseket tartották. Ha a királynak egy megbízható emberre volt szüksége, a kapuban ülő kiválasztottak egyike azonnal rendelkezésére állhatott. Nekünk vajon eszünkbe jutott-e, hogy már meg van a felhatalmazásunk az Egyetlen Igaz Királytól, hogy az Ő házának a kapuján belül legyünk? Az Isten országában vagyunk már, vagy még csak ott álldogálunk a kapu előtt? A felhatalmazást Jézus Krisztus adja, senkit sem küld el, aki az ő szolgálatába akar állni, hiszen: „nyitott ajtót adtam elődbe!” (Jel 3,8). A felhatalmazáson már rég ott a nevünk, már rég alá van írva, Jézus Krisztus vére, mint felhatalmazó pecsét rajta van. Hogy miért haragudott meg a két udvarmester, és miért akarta megölni a királyt, ezt nem tudjuk. Főajtónállók voltak. Bizalmi pozíciójuk volt. Hányszor előfordul, hogy az, akiben megbízunk, éppen az fordul ellenünk. Az összeesküvést Mordokaj leleplezte, és: megvizsgálták a dolgot és úgy találták. Mennyire szoktuk azt megvizsgálni, amit hallunk másokról, hogy mennyire igaz, hogy van-e alapja? Mordokaj történetében kivizsgálták a történéseket, és miután meggyőződtek arról, hogy valóban összeesküvést szőttek az ajtóállók a király ellen, csak akkor hozták meg az ítéletet. Az összeesküvés felderítésével Mordokaj a király életét mentette meg. Az Eszter könyvében leírtak bizonyítják, hogy ennek az eseménynek Mordokajra, Eszterre, és az egész zsidóságra sorsdöntő következménye lett. A hűséget midig megáldja az Úr: És igyekezzetek a városnak jólétén, a melybe fogságra küldöttelek titeket, és könyörögjetek érette az Úrnak; mert annak jóléte lesz a ti jólétetek. (Jer 29,7) Mi, a mában hűségesek vagyunk-e Istenhez? Kérjük-e Isten Szentlelkét, hogy tegyen hűségesebbekké bennünket a becsületesség, a megbízhatóság, a ragaszkodás, a kitartás dolgában? A mordokaji korban felettes előtt fél térdre ereszkedni, és így köszönteni, a mindennapi udvariassághoz tartozott. De Hámán, a pogány vezető előtt le is kellett borulni. Mordokaj istenként nem akarta imádni Hámánt. Távol hazájától is komolyan vette hitét, és azt fel is vállalta mások előtt. Manapság, ha a hívő emberek valamit nem tesznek, amit mindenki más tesz, vagy valamit megtesznek, amit más nem tesz meg, az feltűnik. Észreveszik az emberek, ha valaki nem káromkodik, nem mond trágárságot, vagy étkezés előtt fejet hajt és hálát ad az ételért. De annak, hogy valaki felvállalja hitét, következményei is vannak. Lehet, hogy jobban megbecsülik, de az is előfordul, hogy éppen ellenkezőleg: kigúnyolják, keresztbe tesznek neki. Mi vajon fel merjük-e vállalni minden helyzetben a hitünket?
És monda Márdokeus visszaüzenve Eszternek: Ne gondold magadban, hogy te a király házában megmenekülhetsz a többi zsidó közül. Mert ha e mostani időben te hallgatsz, másunnan lészen könnyebbségök és szabadulások a zsidóknak; te pedig és atyád háza elvesztek. És ki tudja, talán e mostani időért jutottál királyságra? (Eszt 4,13)
Uram, Krisztus Jézus!
Köszönöm Egyetlen Uram, hogy minden helyzetemben velem vagy.
Ámen
