Mentorcoach
És jövének hozzá egy gutaütöttet hozva, a kit négyen emelnek vala. És mivel a sokaság miatt nem férkőzhettek azzal ő hozzá, megbonták ama háznak fedelét, a hol Ő vala, és rést törvén, leereszték a nyoszolyát, a melyben a gutaütött feküdt. (Mk 2,3)
Mai Igénk szereplői merészek és állhatatosak, ahogy viszik ezt a beteg embert. Éppen ilyen merész tett volt a reformáció. Kibontották a régi, saját szokásaiba, emberi hagyományaiba félresiklott egyház tetejét. Igazán nagy merészség és állhatatosság kellett hozzá. De nagyon gyógyulni akartak, akik érezték a reménytelenséget egy Isten nélküli Egyház megátalkodottságát, hatalomvágyát, hitetlenségét, és cselekvésképtelenségét. A cselekvő segítők nem tétováznak, nem gondolják azt, hogy nincs más lehetőség, mert aki érzi a bajt, annak a hite is megnő, és ez Jézus számára is nagyon fontos üzenet az ember felől. Amíg e kettő nem ér össze, nincs igazi gyógyulás. Ma is ez kell, hogy legyen a támpont, ez lehet megújulásunk záloga. A világi hatalomba beleszerelmesedett egyház nem Krisztus Jézus Anyaszetegyháza! Az üres törvényeskedésnek, verbális kinyilatkoztatásoknak nincs értelme, nincs súlya. A testi betegség gyógyulását is megindítják a lélek gyógyító csatornái és viszont: a lelki betegségek gyógyulása is meglátszik a testen. Jézus Krisztus valóban Isten helyébe lép, amikor gyógyít, bűnöket bocsát meg, de Őt erre fel is hatalmazza az Atya. Ha akadályokba is ütközünk a gyógyulás útján, de hitünk már tudja, merre tartunk, nincs az az ember, aki az utunkba állhatna. Harcolunk vagy feladjuk: ez a kérdés. Ez nem fejben, hanem hitünkben dől el. Higgyünk benne, hogy lesz segítség. Nem vagyunk egyedül az úton. Mindig vannak betegek, elesettek, de mindig vannak segítők is, az Áldott orvos pedig vár Ránk. „Neked mondom, kelj fel, fogd az ágyadat és menj haza”, békességgel, gyógyultan, hogy álmélkodjon ez a világ és ezt mondják: „Ilyet még soha sem láttunk”. Figyelni kell az embereket. Nézzük azt, hogy hogyan járnak-kelnek az utcán, hogyan viselkednek a különböző munkahelyeken, vagy éppen, hogyan töltik el a szabadidejüket. Nincs is ezzel probléma, hiszen nem burokban élünk, és természetesen lehet véleményünk a dolgokról. Nagyon sokféleképpen lehet tájékozódni világunkban. Lehet rosszindulattal is. Mikor mindenkiben csak a hibát keressük, vagy állandóan ellenségképet gyártunk, prejudikálunk... Mikor az a cél vezérel, hogy csak azért is beleköss a másikba. Mire jó ez? Képesek vagyunk-e jót cselekedni, vagy csak a hatalomvágy hajt bennünket? Képesek vagyunk-e könyörülettel viszonyulni, minden cinizmus nélkül nézni a másikra? Egyetlen Urunk így élt. Ha valakinek itt joga lenne valakit kiközösíteni, megvetni itt bárkit, az Ő lett volna. Mégsem így élt, ezért legyünk mi hálásak, ezért próbáljunk hasonlítani Reá.
Jézus, monda nékik: Nem az egészségeseknek van szükségök orvosra, hanem a betegeknek, nem azért jöttem, hogy igazakat, hanem hogy bűnösöket hívjak megtérésre. (Mk 2,17)
Uram, Krisztus Jézus!
Köszönöm Egyetlen Uram, hogy ma is velünk Vagy.
Ámen
