Mentorcoach
Mikor ő és az ő tanítványai és nagy sokaság Jerikóból kimennek vala, a Timeus fia, a vak Bartimeus, ott üle az úton, koldulván. És a mikor meghallá, hogy ez a Názáreti Jézus, kezde kiáltani, mondván: Jézus, Dávidnak Fia, könyörülj rajtam! (Mk 10,46)
Nem mindenki fogja örömmel hallgatni bizonyságtételünket. Lesz, aki kinevet, kigúnyol érte. Ez ne zavarjon bennünket, hisz Krisztusért lesz részünk benne. Lesznek olyanok is, akik elgondolkodnak rajta, akik onnantól kezdve szeretnének Jézus közelébe kerülni, akik elhiszik szavaink igazságát. A Krisztusról szóló bizonyságtétel egy életmentő üzenet. Akárki akárhogy fogadja is. A segítő jobbot lehet elfogadni és elutasítani, de ez már nem a mi felelősségünk. Maradjunk a fenti Igénél, Bartimeus eseténél: ha azt mondja a Jézusról szóló bizonyságtételre, akárkitől hallotta is, hogy balgaság, nem hiszem, akkor nem találkozik Jézussal és nem gyógyul meg. Bartimeus felkiálltása hitvallás. A Megváltóját, a Szabadítóját látja Jézusban, még ha egyelőre csak a lelki szemeivel is csupán. Hisz benne és gyógyulást remél. Kiáltott, mert arra ment Jézus, de először falakba ütközött. Rászólnak, hogy hallgasson. Kik szólnak rá? A tanítványok, a Jézust követők közül néhányan. A fontoskodás bizony előfordul a Krisztus-követők között is. Ilyenkor nem az Úr szerint, nem az Úrnak tetsző módon gondolkodunk. Példa erre az a rövid történet, melyet így olvashatunk a Szentírásban: „Kisgyermekeket vittek hozzá, hogy tegye rájuk a kezét, és imádkozzék értük. A tanítványok azonban rájuk szóltak. De Jézus ezt mondta: „Engedjétek, és ne akadályozzátok, hogy hozzám jöjjenek a kisgyermekek, mert ilyeneké a mennyek országa.” (Mt 19:13-14) Viszik a gyerekeket Jézushoz és rájuk szólnak a tanítványok. Bizonyára a szülők hozták a gyermekeiket Jézushoz. A tanítványok pedig azt gondolják, hogy ugyan, Jézus mit aggódna a gyerekekkel? Van Jézusnak elég dolga, nem kellene őt a gyerekekkel fárasztani. Micsoda téves gondolkodás ez. Mintha a gyerekeknek nem lenne helyük Krisztus Jézus mellett. Nézzünk meg egy jelenkorbéli református Istentiszteletet. Hoznak ide gyerekeket a szülők? Igen. Szeretnénk, hogy hozzák? Igen. Szeretnénk, hogy zajongjanak a gyerekek az istentiszteleten? Azt már nem. De életkori sajátosságukból adódóan fognak! Maga a szülő szeretné a legjobban, hogy végig csendesen legyen a gyerek, amíg tart az Istentisztelet. De ez nem jön össze mindig. Korábban magam is úgy vélekedtem, hogy zavaró, ha a kisgyermekek a liturgiát megzavarják nyüzsgésükkel. Ez csacsiság. De mit tehetünk mi, felnőttek? Örüljünk, hogy vannak! Örüljünk, hogy vannak fiatal házaspárok, akik elhozzák a gyermekeiket is az Egyetlen Urunk imádására. Még ha egészen picik is és hordozzuk türelmesen őket, ha van egy kis gyerekzsivaj!
Az pedig felső ruháját ledobván, és felkelvén, Jézushoz méne. És felelvén Jézus, monda néki: Mit akarsz, hogy cselekedjem veled? A vak pedig monda néki: Mester, hogy lássak. Jézus pedig monda néki: Eredj el, a te hited megtartott téged. És azonnal megjött a szemevilága, és követi vala Jézust az úton. (Mk 10,50)
Uram, Krisztus Jézus!
Köszönöm Egyetlen Uram, hogy követőd lehetek.
Ámen
