Mentorcoach
.jpg)
A főpap ekkor azt mondta neki: „Az élő Istenre kényszerítelek, mondd meg nekünk, vajon te vagy-e a Krisztus, az Isten Fia!” Jézus ekkor így felelt: „Te mondtad. Sőt azt mondom nektek: mostantól fogva meglátjátok az Emberfiát, amint a Hatalmas jobbján ül, és eljön az ég felhőin.” (Mt 26,64)
A Jézustól való eltántorodás egyik jól felismerhető következménye: a teljesíteni akarás. "Majd én! Nem Jézus, majd én!” De Jézust nem lehet meggyőzni arról, hogy az Ő kedvéért tesszük ezt meg azt, igaz a közmondás: „Nem azért esünk el, mert gyöngék vagyunk, hanem azért, mert erősnek hisszük magunkat.” Nagycsütörtökön Péter erősnek hitte magát; el is kellett viselnie Jézus rendreutasítását: „Tedd vissza kardodat a helyére, mert akik kardot fognak, kard által vesznek el.” (Mt 26,52) Pál apostol is szeretett volna erővel szolgálni, de megértette az Úr módszerét, amikor meghallotta: Elég néked az én kegyelmem; mert az én erőm erőtlenség által végeztetik el. Ezért mondja: Nagy örömest dicsekeszem azért az én erőtelenségeimmel, hogy a Krisztus ereje lakozzék én bennem. Hihetetlen, hogy még mindig, mennyire immunis a világ erre az igazságra. Legalábbis az az istentelen része, amely verbálisan vallja ugyan az Istent, de a gyakorlatban homlokegyenest mást cselekszik. A saját döntései sötétségében képtelen meglátni, ezért aztán semmibe veszi Isten célját! A Gecsemáné kertben az erős tanítványok futásnak eredtek. Elhagyták Jézust. Az „erőtlen” Jézuson keresztül azonban Isten végbe vitte azt, amit a szeretet erejével akart elvégezni. Mi lett volna, ha Jézus megrendeli azt a tizenkét sereg angyalt? Azonnal végeztek volna a botos-fáklyás kardcsörtetőkkel, és ezáltal végeztek volna velünk is. Ha Jézust nem fogják el, nem feszítik meg, nem támad fel harmadnapon, akkor egyikünk sem reménykedhetne abban, hogy a földi életét mennyei öröm váltja fel. Húsvét ünnepe után ezt kell tudatosítanunk magunkban: Az Emberfia azért jött, hogy megkeresse és megtartsa az elveszettet. (Lk 19,10) Néhányan azzal mentegetik önmagukat, hogy azt állítják nem elég jók. "Az Úr sohasem tudna megmenteni egy olyan bűnös embert, mint én!" - mondják kétségbeesetten. Az Úr Krisztus Jézus a nyilvánvalóan (az ember számára) reménytelen esetekhez hajol le a leginkább. A hatalma pedig korlátlan. Most is megmenti azokat, „akik ő általa járulnak Istenhez.” Mi hogyan látjuk a saját életünket? Ha elveszettnek látjuk önmagunkat, akkor járuljunk leginkább Jézushoz! Soha nem vagyunk elveszettek Egyetlen Urunk számára. Megtalált az Úr és a nyájához vezetett? Örüljünk, és adjuk tovább ezt az örömhírt. Mondjuk el ezt másoknak is, akik talán még elveszettnek hitt állapotban élnek. Nincs vesztes helyzet, van feltámadás, van újrakezdés.
