Mentorcoach
Jézus megkeresztelkedvén, azonnal kijöve a vízből; és ímé az egek megnyilatkozának néki, és ő látá az Istennek Lelkét alájőni mintegy galambot és ő reá szállani. És ímé egy égi hang ezt mondja vala: Ez amaz én szerelmes fiam, a kiben én gyönyörködöm. (Mt 3,17)
A víz a halálnak is szimbóluma a Szentírásban. A keresztségben pedig az ember meghal bűneinek, és feltámad egy új, tiszta életre. Amikor Jézus betöltötte a harmincadik életévét, és jog szerint tanító lehetett, Keresztelő János közösségében találkozunk Vele. Útjának célja, hogy megkeresztelkedjen. Emberi gondolkodásunk egyik oldala felől érthető az a jánosi emberi ellenkezés: nekem kellene hozzád mennem, nekem lenne szükségem rád, hogy változtatni tudjak az életemen, mégis te jössz hozzám, mintha én hozhatnék változást a te életedbe? De az igazság, amit Jézus betölteni akar, más szemszögből látja a találkozást. Én jövök hozzátok, én vállalok veletek közösséget. Magamra vettem az emberi testet, most a keresztelkedés által magamra veszem az emberi sorsot is. Sokszor látjuk úgy az Istenhez vezető utat, amit nekünk kell végig járnunk, egyedül. Nekünk kell elindulni, változni, végig küzdeni, közeledni Istenhez és végül majd megérkezni. Talán mindazok is így gondolták, akik Jézus és János párbeszédének fültanúi voltak. Keresztelő János feladata az volt, hogy „az atyák szívét a fiakhoz fordítja, a fiak szívét pedig az atyákhoz (Mal 3,6). Jézus cselekedete ma is azt jelenti, hogy Ő is közeledik hozzánk, nem egyedül kell megtennünk az Istenhez vezető utat. Egyetlen Urunk cselekedete egyben pecsét is. Elvállalta azt a küldetését, amit Reá bízott az Úr, még ha ártatlanként a bűnösök közé kellett is számláltatnia. Nagy kérdése keresztyén életünknek, hogy csak várjuk, hogy hozzánk közeledjenek, vagy mi is közeledünk a másik emberhez? Közelednünk azonban úgy kell, hogy közben az Atya akaratát hirdetjük és cselekedjük. Sokszor észrevesszük, hogy a mindennapi rohanásban nemcsak mi, hanem a körülöttünk levő embertársaink is ki vannak merülve. Ilyenkor legalább igyekszünk beléjük lelket önteni. Jókívánságainkban is ezt emlegetjük a legtöbbet: "Sok erőt, egészséget!" Honnan, miből lehet erőt nyerni? Energiaitalokból, ételkiegészítőkből, mesterséges tápanyagokból? Az Ige egy másik, lelki erőforrást hangoztat, mert életünk során legfőképpen erre van szükségünk. Ennek a hiánya tehetetlenséget eredményez. Fel szeretnénk tölteni másokat szeretetünkkel, igyekezetünkkel, de nem sikerül? Azért van ez, mert olyanok vagyunk, mint egy kisütött akkumulátor. Egy akkumulátor csak akkor tud elindítani, működtetni bármit is, ha maga is fel van töltődve. Nekünk is szükségünk van Arra, Aki minket feltölt Isten Szentlelkének erejére. Engedjük, hogy Krisztus Jézus közeledjen hozzánk, beoltassunk az örök életbe, így tudunk csak hasznára lenni másoknak.
Boldogok, a kik háborúságot szenvednek az igazságért: mert övék a mennyeknek országa. Boldogok vagytok, ha szidalmaznak és háborgatnak titeket és minden gonosz hazugságot mondanak ellenetek én érettem. Örüljetek és örvendezzetek, mert a ti jutalmatok bőséges a mennyekben: mert így háborgatták a prófétákat is, a kik előttetek voltak. (Mt 5,12)
Uram, Krisztus Jézus!
Köszönöm Egyetlen Uram, hogy én is Beléd oltattam.
Ámen
