Mentorcoach
Feddhetetlen valál útaidban attól a naptól fogva, melyen teremtetél, míg gonoszság nem találtaték benned. (Ez 28,15)
A teremtés idilli képét a kígyó ravaszsága és az első emberpár kívánsága (1Móz 3,6) homályosítja el. De kiről is beszélünk? Ki hozta ki az emberből a gonoszra irányuló kívánságot? A kígyó ide-oda fordított bölcsességéből ravaszság lett. A Jelenések könyvében ezt olvassuk róla: „a nagy sárkány, az ősi kígyó, akit ördögnek és Sátánnak neveznek, aki az egész földkerekséget megtéveszti” (Jel 12,9). A sárkány képe mögött a „mereven néző” kifejezés húzódik meg. Aki figyel bennünket, és várja a pillanatot, amikor kiszolgáltatottá válunk. Az „ördög” kifejezés mögött a Diabolosz húzódik meg, amiről tudjuk, hogy „Szétdobáló”-t jelent. Isten teremtett rendjét, a Koszmoszt, újra káosszá teszi. Miért? Azért, hogy vádolhassa a választottakat Isten előtt, hiszen ő a Vádló, a Sátán. Jézus azt mondja róla: Az emberölő volt kezdettől fogva, és nem állott meg az igazságban, mert nincsen ő benne igazság. Mikor hazugságot szól, a sajátjából szól; mert hazug és hazugság atyja. Ő okozta az ember vesztét, lelki halálát, örök halálát. Tehát: embergyilkos. Nincs benne igazság. Az elferdített igazság: az ide-oda fordított bölcsesség, a hangoztatott "hajlított valóság", az „ahogy akarom”, vagy „ahogy tetszik” relatívvá tett igazság már csak hazugság lehet. Ez az, ami az ember halálát okozza! De ki volt a kísértő eredetileg, mielőtt Gonosszá lett? Hiszen Isten mindent jónak teremtett… Erre ad választ az ezékieli Ige: Isten közelében élhetett, amíg Isten helyére nem akart lépni. Manapság észrevesszük-e, hogy mikor, milyen indulat van bennünk? Mit tett a Sátán, amitől kísértő lett? Isten tökéletes és minden szempontból jó világába olyan lehetőséget kínált, ami behozta a rosszat. Isten jóságából kivonta az embert, és megtanította a gonoszra, az engedetlenségre. Ezzel az ember Istennel való közvetlen és szoros kapcsolata megszűnt, Isten uralma alól a Sátán uralma alá került. Nem csak az ember, hanem a rábízott világ is. Az ember lázadása, árulása az egész teremtett világ vesztét, pusztulását hozta, ezért küldte el Szent Fiát Megváltóként az Isten. A Nagyhéten erre emlékezzünk, arra, hogy Egyetlen Urunk, a Krisztus Jézus helyettünk ment meghalni Jeruzsálembe. Sokak élete abból áll, hogy összeszednek, összeharácsolnak, összelopnak mindent, amit csak lehet. Közben ők maguk szétszóródnak, kapcsolataik fellazulnak, már a régi barátok sem barátok többé. A sátán célja éppen ez, hogy szedjünk össze mindent, csak magunkat ne szedjük össze. El ne kezdjünk gondolkozni azon, hogy hova vezet ez. Ez a teljes, örökké való pusztulatba, a pokolra vezet. De a Nagyhét evangélioma az, hogy nincs már kárhozatra szóló ítélet ellenünk, ha a Krisztusban vagyunk.
Ismét szóla azért hozzájok Jézus, mondván: Én vagyok a világ világossága: a ki engem követ, nem járhat a sötétségben, hanem övé lesz az életnek világossága. Mondának azért néki a farizeusok: Te magadról teszel bizonyságot; a te bizonyságtételed nem igaz. Felele Jézus és monda nékik: Ha magam teszek is bizonyságot magamról, az én bizonyságtételem igaz; mert tudom honnan jöttem és hová megyek; ti pedig nem tudjátok honnan jövök és hová megyek. (Jn 8,13)
Uram, Krisztus Jézus!
Köszönöm Egyetlen Uram, hogy uralkodsz az életemen.
Ámen
