Mentorcoach
Mert azt mondja az Úr, Izráel Istene, hogy sem a vékabeli liszt el nem fogy, sem a korsóbeli olaj meg nem kevesül. (1Kir 17,14)
A mai Igénkben szereplő bíztatás szól ma nekünk is, kiknek az életéből olykor-olykor kifogynak, elfogynak a dolgok. Kinek a türelem, az erő, az öröm, a boldogság, a bizalom fogy ki. Másoknak az élni akarás, a célok, a gyógyulások, a testi dolgok. Ezek kifogyhatnak ugyan, de nem fogynak el. Ha csatlakozunk az Istenhez, ha meghalljuk mi is, mint a hajdani sareptai özvegy és engedünk Neki, engedjük, hogy jó helyre hulljanak az Igének magvai, akkor mi is hatvanszor, vagy akár százszor is többet kaphatunk vissza. Istennek terminusai vannak, ha azokat nem is jelenti ki mindig. Kegyelem, amikor megmondja, hogy még negyven nap és eljön a pusztulás, de kegyelem az is, amikor csak annyit mond: meg ne keményítsétek a ti szíveteket. Azonban az ember sokszor sopánkodik, hogy az Isten nem azt adja, amit kért, meg nem is ad semmit. Sokan vannak, akik egész bevásárló listát adnak át az Úrnak naponta. Két fajta ember létezik, az egyik azt mondja: Istenem legyen meg a te akaratod, a másikra pedig az Isten mondja látva életét, hogy: Jó, ha te így akarod, akkor legyen meg a te akaratod. Akaratosak vagyunk mi, emberek! Még a hitre is fogyasztói szemmel nézünk, amit elfogyaszthatunk, és nem megélhetünk. Különösen így van ez manapság, az álkereszténység korában. Csak a testi szemeinkkel látunk mindent, de nem látjuk az Isten csodát tevő hatalmát. A fenti Igében szereplő asszony is csak a földi dolgokat látta, és nehezen szakadt el attól, hogy csak az Isten gondviselésében bízzon. A magyarok még jobban így vannak ezzel: van az a félig tele pohár, amit inkább félig üresnek látnak. A negatív oldalát látják, földhöz ragadottak. Bedőlnek lózungoknak, a múltból előszedett jelszavaknak ahelyett, hogy Egyetlen Urunkra, az Élő Krisztus Jézusra bíznák az életüket. Pontosan úgy, mint a gazdag ifjú, ki odament Jézushoz, és elmondta, hogy betartotta a törvényeket, a tízparancsolatot, és kérdezte mit kell még tennie, hogy örök élete legyen. Amikor pedig Jézus rámutatott fogyatkozására, ami maga a vagyonába vetett bizalma volt, nem úgy tett, ahogy a sareptai özvegy. Inkább tovább szorította a vagyont, a földi múlandóságot. Mi mit szorítunk még mindig, ahelyett, hogy az Isten kezét megfognánk? Krisztus Jézusnak világos útmutatása van erre vonatkozólag, mely szerint egy valamit kell szorítanunk, de nagyon: Az Ő gondviselő kezét. Ha nem így teszünk, akkor mindig tévelygünk és másoknak, de magunknak is ártunk.
Felkiáltott az Úrhoz, mondván: Én Uram, Istenem, térítsd vissza e gyermek lelkét ő belé! És meghallgatta az Úr Illés szavát, és megtért a gyermekbe a lélek, és megélede. És felvévén Illés a gyermeket, alávivé őt a felházból a házba, és adá őt az ő anyjának, és monda Illés: Lássad, él a te fiad! (1Kir 17,21)
Uram, Krisztus Jézus!
Köszönöm Egyetlen Uram, hogy vezetsz utamon.
Ámen
