Mentorcoach

2022.04.06 09:41

Nevezé annak nevét Sámsonnak, és felnevekedék a gyermek, és megáldá őt az Úr. (Bír 13,24)

Sámson élete és tragédiája három isteni lépéshez köthető. „… felnövekedett, és megáldotta őt az Úr. ...megszállta az Úr lelke. …elhagyta őt az Úr.” A kisgyermek felnőtt, és áldást kapott. A felnőtt ember Isten erejével élhetett. A magabiztos ember, önfejűsége következtében: az Úr nélkül maradt. Akit elhagy az Úr, az már nem is gondolkozik azon, hogy éppen mit csinál. Csakis önmagában bízik. Abban, hogy ha eddig nem volt baj, akkor ez után sem lehet. Ráadásul, az ilyen álkeresztény ezt még hangoztatja is: „Isten megsegít, az a dolga.” Isten örömmel áld, és készségesen adja az Ő Lelkét. De csak annak, aki kíváncsi arra, hogy mit is akar kezdeni vele az Egyetlen Urunk. Annak, aki kanyargós útjain megáll, mert egyre rosszabbul érzi magát, bűnbánatot tart és visszaindul. Isten áldja, és lelkével erősíti, vezeti azt, aki emlékszik arra, amit Jézus üzent neki: „Menj el, és mostantól fogva többé ne vétkezz!” (Jn 8,11) Ez egyfajta prevenció: megelőző gyógykezelés. Kezet azért mosunk, mert nem szeretnénk, ha valamilyen fertőzés veszélyeztetné az egészségünket. Egy lelki, testi kisiklás után azért nem akarjuk azt megismételni, mert visszaemlékszünk rá, hogy az egész nem érte meg. Rosszul érezzük magunkat, és, ami még fontosabb: a bennünket annyira szerető Isten türelmével játszunk. Isten figyelmezteti azt, akivel baj van. Sámson, az „Istennek szentelt” ember, tudván a születése körülményeiről, elhívásáról, önkényes cselekedetei után érezhette magán Istennek a figyelmeztetéseit. Mint ahogyan a mában Jézus Krisztus is figyelmeztet bennünket, ha elhajlunk az Ő útmutatásától: „Menj el, és mostantól fogva többé ne vétkezz!” Ez a bűnökből feloldozó, beteges érzéseinket, indulatainkat gyógyító Úr kérése. Azé, Aki megáldott, Szentlelkével kísér és erősít. Nem kényszerít, hogy mindezt elfogadjuk. Járhatunk pojácák által kijelölt úton is, de tudjuk Sámson példáján keresztül is, mi lesz annak a vége. Krisztus Jézus nem akarja, hogy messze kerüljünk Őtőle, és sohasem akar elhagyni bennünket. 

Menjünk ki tehát ő hozzá a táboron kívül, az ő gyalázatát hordozván. Mert nincsen itt maradandó városunk, hanem a jövendőt keressük. Annakokáért ő általa vigyünk dícséretnek áldozatát mindenkor Isten elé, azaz az ő nevéről vallást tevő ajkaknak gyümölcsét. (Zsid 13,13)

Uram, Krisztus Jézus!

Köszönöm Egyetlen Uram, hogy ezután is Veled járhatom utamat.

Ámen