Mentorcoach
Egymás terhét hordozzátok, és úgy töltsétek be a Krisztus törvényét. (Gal 6,2)
Az ószövetségi szentély építésekor Isten ezt mondta Mózesnek: „Ügyelj, hogy arra a mintára készíttesd, amit a hegyen láttál!” Akár kapcsolatot, akár karriert, üzletet, akár szolgálatot vagy gyülekezetet építünk, az mindig együtt jár néhány fontos dologgal. Az egyik ilyen elem az áldozat. A szent sátor építése ezekkel a szavakkal kezdődik: "Gyűjtsétek össze a nekem szánt felajánlásokat!”. Csak akkor szánjuk oda teljes figyelmünket valamire, ha mi magunk is befektetünk valamit abba. Ekkor kincsként őrizzük, első helyet kap fontossági sorrendünkben. Pál apostol így írt a macedóniai keresztyének áldozatkészségéről: „Mert a nyomorúság sok próbája között bőséges az ő örömük, és nagy szegénységükből a tisztaszívűség gazdagsága lett. ... először önmagukat adták az Úrnak, és aztán nekünk, az Isten akaratából.” (2Kor 8,2-5). Mai világunkban hajlandóak vagyunk-e áldozatot hozni? A másik dolog, amely az ószövetségi szent sátor építését kísérte: a kiválóság. A szolgálatban az Isten azt várja, hogy a kiválóságra törekedjünk: "Egészen úgy készítsétek el, ahogyan megmutatom neked a hajlék mintáját és az egész fölszerelés mintáját!” (2Mózes 25,9). Miért kér tőlünk Egyetlen Urunk ilyet? Mert ő nem fogad el holmi vacakságot, másodrendű dolgokat. A szent sátor építésének harmadik eleme az egyenlő hozzáférés. Ez volt az a hely, ahol Isten találkozott és kapcsolatot teremtett népével. Ezért a tábor közepén helyezte el, ahol mind a tizenkét törzs körbevette. Fontos tanulság van ebben a ma élő nemzedékek számára is. Isten nem azt nézi, hogy egy templom fehér, fekete vagy bármi más színű. Krisztus Jézus azt mondta: „…felépítem egyházamat…”. Arra kaptunk tehát elhívást, hogy mindenkinek egyenlő hozzáférést biztosítsunk Istenhez a Krisztus által, tekintet nélkül a kulturális, faji vagy egzisztenciális különbségekre. Amikor Isten rámutat egy nagy igazságra, vagy kijelent valami fontosat, azt meg kell osztanunk másokkal, nem szabad holmi kerítést építenünk köré. Az ökumené hetében különösen hangsúlyos az, hogy ha a gyülekezetünk egy bizonyos teológiát és dicsőítési stílust követ, még nem jelenti azt, hogy más hívek alsóbbrendűek lennének... Nem, ha valaki bekerül Isten megváltottainak családjába, akkor testvérként kell bánnunk vele, ezt ne felejtsük el.
Nékem pedig ne legyen másban dicsekedésem, hanem a mi Urunk Jézus Krisztus keresztjében, a ki által nékem megfeszíttetett a világ, és én is a világnak. Mert Krisztus Jézusban sem a körülmetélkedés, sem a körülmetéletlenség nem használ semmit, hanem az új teremtés. És a kik e szabály szerint élnek, békesség és irgalmasság azokon. (Gal 6,15)
Uram, Krisztus Jézus!
Köszönöm Egyetlen Uram, hogy Anyaszentegyházadhoz tartozhatom.
Ámen
