Mentorcoach
Azokban a napokban pedig, mikor a tanítványok szaporodának... (ApCsel 6,1)
„Nőtt a tanítványok száma” – írja az Ige. Hogy ebben mi az üzenet a most élők számára? Ha arra gondolunk, hogy a legtöbb református gyülekezetre nem a növekedés jellemző, és ha őszintén önmagunkra nézünk, akkor azt mondhatjuk el, hogy nem éppen növekedésben van a tanítványok száma. Nem éppen fellendülésben van a gyülekezetek létszáma sem. Mégis mi ebben az üzenet? Jó és örvendetes lenne, ha mi ugyanezt a mondatot el tudnánk mondani. Ha széles mosollyal az ajkunkon tudnánk nyugtázni azt, hogy igen, növekszik a gyülekezet létszámban. Ha ez lenne igaz: egyre többen vagyunk, egyre többen jönnek és keresik, szolgálják, dicsérik az Urat. Jönnek és csatlakoznak hozzánk. Egyre többen vagyunk, kicsi a templom, a gyülekezeti terem, bővíteni szükséges. Ám mintha nem ez lenne a helyzet. Ahhoz, hogy alaposabban lássuk a gyülekezet létszámbeli növekedésének okát, mélyebbre kell nézni. Fel kell tenni a kérdést, hogy anno mitől bővült az első keresztyén gyülekezet? Vajon attól, hogy a tanítványok, az apostolok olyan ügyesek voltak? Remek "rábeszélőkéjük" volt? Sokkal nagyszerűbb emberek voltak, mint mi? Érezhetjük, hogy nem az előbbiekről van szó. Nem ilyen okok vezettek a növekedéshez. Pál apostol írja a civakodó korinthusi gyülekezethez, hogy felesleges azon vitatkozni, veszekedni, összekülönbözni, hogy Apollós, vagy éppen ő végzett-e jobb munkát közöttük. Felesleges azt mondani, hogy én Pálé vagyok, én pedig Apollósé. "... a növekedést az Isten adta. Úgyhogy az sem számít, aki ültet, az sem, aki öntöz, hanem csak Isten, aki a növekedést adja. Aki ültet, és aki öntöz: egyek, és mindegyik majd a maga jutalmát kapja fáradozásához méltóan. Mert mi Isten munkatársai vagyunk…” Világos beszéd. Az egyik ültet, a másik öntöz, de a növekedés nem tőlük van. Ez minden ma létező gyülekezetre is igaz, a mi közösségünkre is. Persze nagyon fontos az ültetés és az öntözés, de a növekedés mindig Egyetlen Urunktól jön. Mi pedig tegyük azt, amit rajtunk keresztül akar elvégezni az Úr. Mindnyájunknak feladata van egy gyülekezetben: ültetni, öntözni, gyomlálni, építeni, rombolni. Gyomlálj és irts, pusztíts és rombolj, építs és plántálj – ezt a nem könnyű feladatot kapta annak idején Jeremiás próféta is az Úrtól. A feladat ma sem kevesebb: kigyomlálni a harag gyökerét, kiirtani a gonosz indulatokat, lerombolni a gyűlölet falát, felszámolni a félelemkeltő hazug beszédeket... Ellenben építeni a Krisztus Jézusnak tetszőt, elültetni a szeretet, a békesség, a türelem magvait.
És az Isten ígéje növekedék; és sokasodék nagyon a tanítványok száma Jeruzsálemben; és a papok közül is nagy sokan követék a hitet. István pedig teljes lévén hittel és erővel, nagy csodákat és jeleket cselekszik vala a nép között. (ApCsel 6,7)
Uram, Krisztus Jézus!
Köszönöm Egyetlen Uram a gyülekezeteket, melyeknek tagja lehetek.
Ámen
