Mentorcoach
Most azért megmarad a hit, remény, szeretet, e három; ezek között pedig legnagyobb a szeretet. (1Kor 13,13)
Pál apostol Szeretethimnusza a Biblia egyik meghatározó igeszakasza. Mai Igénk is ebből való, és arra ösztökél bennünket, hogy ne csak beszéljünk a szeretetről, hanem cselekedjük is. A böjti időszak különösen is alkalmas erre, bűneinktől eltávolodva, az Úr felé elindulva, szeretetben több, bűnben kevesebb lenni. De hogyan tudjuk ezt megtenni, hogyan tudjuk ezt megélni? Pál apostol azt mondja: most tükör által homályosan látunk. De mit is jelent ez? Azt, hogy nem „lelki” látásunk van, hanem testi. A testi szememmel nézek, ami a külsőségeket látja meg, ami sokszor kritikus, vizsgálódó, nem azt látja meg, amit a lélek mutat, hanem azt, amire a bűnnel teli ember irányítja a figyelmét. Tudok-e ebben a böjti időszakban elvonatkoztatni a testi látástól, és keresve az Istennel való kapcsolatot, lelki szemeimmel látni? Keresve a másik embertársamban a jót, megragadni benne az értékest. Észre venni benne a Krisztust, aki felebarátomon keresztül kopogtat szívem ajtaján. Akkor lesz igazi és lélekkel teljes a böjti időszakunk, ha a testi dolgokról áttevődik a hangsúly a lelkire. Ha Krisztus Jézus fénye fog rajtunk átsugározni, és általunk megvilágítja a környezetünkben lévő embereket. Az az ablak, amely homályos, piszkos, bemocskolódott, csak törtfényt tud tovább engedni. Így vagyunk mi is, ha a bűnnel teli emberi test irányít, nem tudjuk Krisztust sugározni. Nem tudunk csak Neki fényleni. Kérdés, hogy csalódott életünk romjain el tudjuk-e ebben a böjti időszakban engedni a testi énünket, az ó-emberünket? Mindazért, hogy a lelki énünk, az új-emberünk irányítson ezután. A böjti időszak vége nagypéntekben csúcsosodik ki, a Golgotai kereszten. Ahol Krisztus keresztje a mi keresztünk is, megváltó halála pedig a mi életünk reménye. Megvalósul-e bennünk a sötéten átallépve az a csoda, amiről Pál apostol így vall: „Élek többé nem én, hanem él bennem a Krisztus!” (Galata 2,20)
De mikor eljő a teljesség, a rész szerint való eltöröltetik. Mikor gyermek valék, úgy szóltam, mint gyermek, úgy gondolkodtam, mint gyermek, úgy értettem, mint gyermek: minekutána pedig férfiúvá lettem, elhagytam a gyermekhez illő dolgokat. Mert most tükör által homályosan látunk, akkor pedig színről-színre; most rész szerint van bennem az ismeret, akkor pedig úgy ismerek majd, a mint én is megismertettem. (1Kor 13,12)
Uram, Krisztus Jézus!
Köszönöm Egyetlen Uram, hogy Nálad minden helyzetben van Reménységem.
Ámen
