Mentorcoach
Ki hamuban gyönyörködik, megcsalt szíve vezette félre azt, hogy meg ne szabadítsa lelkét és ezt mondja: Hát nem hazugság van-é jobbkezemben? (Ézs 44,20)
A kéz alkotta szobrok határtalan tisztelete, imádása Ézsaiás próféta korának volt a bevett szokása. Vajon tényleg felesleges dolog beszélni bálványokról és bálványozásról a jelenünkben? Kálvin János egyik gondolata e tekintetben, amit a reformáció századában, és nem az ókorban így fogalmaz: "Az ember szíve bálványt gyártó műhely". Ebben a műhelyben pedig megállás nélkül folyik a gyártás, nincs leállás. Az ember szívében folyamatosan „képződnek” azok a teremtmények, hiedelmek, melyeknek a világon semmi közük nincsen Istenhez. A templomhoz, vagy éppen a Szentíráshoz sem. Kiötlünk gondolatokat, ideákat, gerjesztünk erőforrásokat és mindezeket a saját igényeink, önös céljaink elérése érdekében. Jobb esetben arra vágyunk, hogy találkozzunk a transzcendenssel, arra vágyunk, hogy utunk során célba érkezzünk. Szokták mondani Istennek, valami Mozgatónak, Univerzumnak, de mindenképpen valami, valaki olyannak, ami, és aki nagyobb, mint az ember. Hívő ember ne bálványokat gyártson, hanem keresse az Élő Isten közelségét, a Vele való kapcsolat szorosságát. Akkor ledőlnek a bálványok és életünk központját az az Isten foglalja el, Akit az megillet. Hajlamosak vagyunk minden korban olyat várni Tőle, amit nem ígért meg, olyannak elképzelni Őt, amilyenként nem is létezik. Ezért veszélyes azt kijelenteni, hogy a magam módján vallásos vagyok. A maga módján vallásos ember képzeleg, álmodik, szellemileg barkácsol, pontosan úgy, mint Ézsaiás korában a kézművesek. A mester „istent is csinál belőle”. A sok közül, amire használható a fa, még esetleg istent is lehet faragni. Abból, ami marad a fából, a maradékból. Ha már másra úgy sem jó, akkor legyen belőle egy kezelhető istenkép. Mai környezetünkben is tömegek élnek úgy, hogy csak a maguk módján vallásosak. Teremtsünk istent/ket a magunk képére és hasonlatosságára és a mi igényeinkre. Az ember a mozgató, alkotó; ő az, aki istenné válik, hiszen mindig irányítani akar. Ha kell, eltapos, ha kell, üt, ha kell, hazudik, ha kell, ármánykodik. „Olyanok lesztek, mint az Isten.”/1Móz3,5/ - szólt a kígyó és a mai napig is oly sokakat téveszt meg és dönti romba az emberi életet. Nemet mondani a szorgalmas munkára, igent a naplopásra és a törvénytelenségre, a "megoldjuk okosba..." mentalitásra. Nemet az erkölcsre, nemet az értékekre, igent a "most, azonnal" kínálta szennyre. Veszélyes, amikor azt hiszi a mai fiatalság, hogy szabad, hogy felnőtt, így övé a világ, és közben olyan utakra lép, ahol szíve önmaga és a szórakozás bálványával visszafordíthatatlan utakat jár be. Erre mondja Ézsaiás próféta azt, hogy: Aki hamuban gyönyörködik, azt félrevezeti a saját megcsalt szíve. A bálványok embertől származnak, élettelenek, jogosan kérdezi az Ige, hogy hogyan lehet ereje bármelyiknek is, ha a készítője is elfárad? Ezt a becsapást hívták úgy régen, hogy hamun legeltetnek. Nekünk azonban nem ilyen Istenünk van. A Jó Pásztor, Jézus Krisztust dús legelőre terel bennünket. A kérdés csak az, hogy engedjük-e, hogy Ő vezessen?
Az Úr az én pásztorom; nem szűkölködöm. Fűves legelőkön nyugtat engem, és csendes vizekhez terelget engem. Lelkemet megvidámítja, az igazság ösvényein vezet engem az ő nevéért. (Zsolt 23,1)
Uram, Krisztus Jézus!
Köszönöm Egyetlen Uram, hogy követhetlek Téged.
Ámen
