Mentorcoach
Istenhez méltóan viseljétek magatokat, a ki az ő országába és dicsőségébe hív titeket. (1Thess 2,12)
Amikor valaki az Élő Isten beszédét hirdeti a gyülekezetnek, az épít. Ehhez azonban az kell, hogy higgyenek is Benne. A hallgatóságnak arra kell koncentrálnia, hogy ez nem csupán emberi beszéd, hanem Isten szava. Csak így tud munkálkodni a Szentlélek ereje az emberi szívekben. Isten minden időben kiválasztotta azokat, akik hűségesek voltak hozzá. Nem voltak bűntelenek ezek az emberek, de amikor Isten megszólította őket, engedelmeskedtek. Ilyen volt Pál apostol is, amikor a damaszkuszi úton térdre kényszerítette Isten, elhagyván a sauli mentalitást, engedelmeskedett a hívásnak. Ma is ugyanaz a Lélek van közöttünk, aki figyel bennünket, egyengeti utunkat, a körülményeket igazgatja. Így működik a hívőkben, és alkalmassá teszi az igehirdetésre, bizonyságtevésre - közben épül, gyarapodik a gyülekezet. Ahol nem így van, ott hibádzik valami. Persze a sátán sem alszik eközben, hanem pusztít, ahol csak tud: „...így teszik teljessé mindenkor bűneiket. De végül utol is érte őket Isten haragja.” Egyetlen Urunk Péter apostolt is korábbi előítéletével szembesítette. A Lélek olyan cselekedetre kérte fel, amit a megtérése előtti életében soha nem tett volna meg: a pogányokkal vállalt közösséget. De Isten Szentlelke kényszerítette, hogy a pogány százados házának a küszöbét lépje át. Mivel a Lélek szólt neki, engedelmeskedett. El kellett mennie egy pogány családhoz, hogy ott is hirdesse a Krisztus evangéliumát. Péter apostol és Kornéliusz százados korábban nem tudtak egymásról, de Isten Lelke ismerte őket, és előkészítette a találkozásukat. Ma is meghallgatja Isten a buzgó ember könyörgését, és nem hagyja válasz nélkül. Figyeljünk, hogyan vezet a bennünket a Szentlélek, hogyan készíti elő a körülményeket, hogyan irányít embereket felénk. Mert ma is emberek által szól Igéjével: a megtérésről, az újjászületésről, az emberek körüli forgolódásunkról, az üdvösségünkről. Nekünk abban a tudatban kell élnünk, hogy a végső győzelem a Krisztus Jézusé.
Mert kicsoda a mi reménységünk, örömünk és dicsekedésünk koronája? Avagy nem azok lesztek-é ti is a mi Urunk Jézus Krisztus előtt az ő eljövetelekor? (1Thess 2,19)
Uram, Krisztus Jézus!
Köszönöm Egyetlen Uram szavadat, melyet olvashatok és hallgathatok, amit a szívemre helyezel.
Ámen
