Mentorcoach
Mert kegyelemből tartattatok meg, hit által; és ez nem tőletek van: Isten ajándéka ez; Nem cselekedetekből, hogy senki ne kérkedjék. (Ef 2,9)
Jézus Krisztus a kereszten meghalt, hogy bűnbocsánatot és örök életet szerezzen minden félelmünk miatt. A kegyelemért nem lehet tenni semmit, nem lehet kiérdemelni, nem méltó rá az ember. A tékozló fiú kegyelmet kapott az apjától, mert az apa erre méltatta. A kegyelem Isten műve az emberért. A kegyelmet nem lehet megszerezni, a kegyelem elég, ne akarjunk hozzá tenni. A törvény betartásához egész életünkben a saját akaraterőnkre kellene támaszkodnunk, a kegyelem által élve viszont minden nap meríthetünk Isten Szentlelkének erejéből. A megtérés nem egyéb, mint az Istennel közösségre jutás. Ennek előzménye az, hogy Isten akar velünk közösségben lenni, Ő közelít hozzánk. Ő jött el értünk Fiában, hogy megkeressen, Ő nyújtja ki felénk kezét, és várja, hogy elfogadjuk. Ez a megtérés: amikor az ember Istennek erre a szavára és tettére boldogan igent mond. Ezt más néven úgy is nevezhetjük: hit. Hitre jutni, az Istennek megbékélésre felénk kinyújtott kezét megfogni – ez a megtérés Isten kegyelmébe. Nem a gőgösöket, a hatalmasokat áldja meg Isten, hanem azokat, akik ragaszkodnak az Úrhoz minden körülmények között. A feltétlen bizalom fontos, hogy amikor mi már nem tudunk magunktól eredményeket elérni, akkor járuljunk Krisztushoz hittel: „... hogy mindnyájan egyek legyenek, ahogyan te, Atyám, énbennem, és én tebenned, hogy ők is bennünk legyenek, hogy elhiggye a világ, hogy te küldtél el engem.” Minden problémánkat vigyük oda hozzá, ezt elvárja minden benne bízótól. Nem csak apró dolgokban, hanem a nagyokban is, amelyek megoldása számunkra megoldhatatlannak látszanak. Hiszen sok lehetetlen probléma megoldásáról van tudomásunk, melyekről a Szentírásban is olvashattunk. Ha visszatekintünk a saját életünkre, akkor is tudunk felhozni Egyetlen Urunk hűségére sok-sok példát. Az Isten szeretete örök, és a jövőben is megőriz bennünket, ha hittel, reménnyel visszük elébe gondjainkat.
Kik fölépíttettetek az apostoloknak és prófétáknak alapkövén, lévén a szegletkő maga Jézus Krisztus, A kiben az egész épület szép renddel rakattatván, nevekedik szent templommá az Úrban; A kiben ti is együtt építtettek Isten hajlékává a Lélek által. (Ef 2,20)
Uram, Krisztus Jézus!
Köszönöm Egyetlen Uram, hogy kegyelmedben én is részesülök.
Ámen
