Mentorcoach
...boldogok, a kik nem látnak és hisznek. (Jn 20,29)
A halottak napján különösen aktuális az a tény, hogy halál, az elmúlás gondolata mindnyájunk lelkében ott van. Hol gyengén, hol erősen, de megjelenik bennünk a mulandóságunk tudata. A halál erős, nagyon erős. Erősebb, mint mi vagyunk, és mindnyájunkra vár. Nincs hatalmunk felette, illetve nekünk nincs. Ha csak önmagunkra nézünk, mint emberi teremtményekre, akkor elkeseredve vehetjük tudomásul: egyszer meghalunk és ez ellen tenni nem tudunk. Akármennyire igyekszünk egészségesen táplálkozni, gondolkozni, élni. Az sem biztos, hogy tovább élünk azoktól, akikről egyértelműen megállapítható, hogy önpusztító életet élnek. De a hívő ember tudja, hogy nem önmagunkra kell nézni, hanem a feltámadott Krisztus Jézusra, akiről ezt írja Pál apostol: „Teljes a diadal a halál fölött! Halál, hol a te diadalod? Halál, hol a te fullánkod?” A halál fullánkja a bűn, a bűn ereje pedig a törvény. De hála az Istennek, aki a diadalt adja nekünk a mi Urunk Jézus Krisztus által! A halál tehát Krisztus által legyőzött hatalom, de jelenleg még életünk részét képezi. Nem a végét jelenti, hanem csak egyik állomását. A halál nem végállomás. Nincs vigasza annak aki másként gondolja. De a hívőnek van a feltámadott Jézus Krisztusban. Néha csalódottak vagyunk vagy szégyenkezünk megtörtségünk miatt. De a szenvedésekben megerősödünk, és ez az erő kimunkál egy reményteljes személyiséget. Reménységünket nem a körülményekbe, emberekbe vagy önmagunkba vetjük. A hatalmas és szerető Istenbe, Egyetlen Urunkba, aki úr a halál felett is. Aki nem engedi, hogy összezúzzon egy életvihar. Isten képes átformálni szenvedésünk történeteit egy gyönyörűséges jellemszilárdsággá, amely olyan reményt fakaszt, ami sohasem okoz csalódást.
Mikor pedig ez a romlandó test romolhatatlanságba öltözik, és e halandó halhatatlanságba öltözik, akkor beteljesül amaz ige, mely meg vagyon írva: Elnyeletett a halál diadalra. (1Kor 15,54)
Uram, Krisztus Jézus!
Köszönöm Egyetlen Uram, hogy Nálad örök élet vár.
Ámen
