Mentorcoach
Monda néki Jézus: Bizony mondom néked: Ma velem leszel a paradicsomban. (Lk 23,43)
Egyetlen ember van a nagypénteki sokadalomban, aki hangos szóval tesz hitvallást Jézusról, pedig a legkevésbé tőle volt elvárható: az egyik lator. Vajon miért tudja abban a sokaságban egyedüliként megvallani Jézust királyának ez a bűneit tekintve senkinél sem különb lator? Nem másért, mert neki megbocsáttattak már a bűnei: ő hitte, hogy amikor a mellette haldokló Jézus kínzóinak bűnbocsánatért imádkozik, akkor az ő bűneinek bocsánatáért is imádkozik. Ő elhitte, hogy Isten meghallgatja ezt az imádságot. A mennyei Atya meghallgatja Jézus szószólását minden bűnösért. Ez a lator csak bűnei bocsánatának bizonyosságával a szívében lett képes arra, hogy Jézust királyaként szólítsa meg: „Jézus, emlékezzél meg rólam, amikor eljössz királyságodba.” És Jézus ennek az embernek, aki a nagypénteki sokadalomban egyedül vallja Őt királynak, rögtön így válaszol: „Ma velem leszel a paradicsomban!” Péter és a többi tanítvány is majd csak akkor fogja Jézust halált megvető bátorsággal Urának vallani, amikor húsvét után felkeresi őket a feltámadott Krisztus Jézus. Péter apostol is elmegy ezután meghalni Uráért, és a többi tanítvány is életét adja ezért a hitvallásért: Jézus Krisztus az Egyedüli Úr, nem a császár, nem bármely ember, eszme, földi előnyökkel járó gondolat vagy cselekmény. Nem menthet meg más bennünket sem, egyedül ez a hitvallás! De ezt a hitvallást csak akkor van erőnk kimondani, ha eltölt a bizonyosság bűneink bocsánata felől. Ha hisszük és valljuk, hogy Jézus értünk is szenvedett és halt meg a golgotai kereszten. Ha bizonyosságunk van arról, hogy minden bűnünkre van bocsánat, amit megvallunk. Akkor tudunk bizalommal leborulni az Ő lábai elé, kérve a kegyet: Uram, fogadj be engem országodba, a Te örök világosságodba! És akkor Ő úgy felel majd nekünk is, mint a latornak: „Bizony, mondom néked, ma velem leszel a paradicsomban.”
Atyám, a te kezeidbe teszem le az én lelkemet. És ezeket mondván, meghala. Látván pedig a százados, a mi történt, dicsőíté az Istent, mondván: Bizony ez ember igaz vala. És az egész sokaság, mely e dolognak látására ment oda, látván azokat, a mik történtek, mellét verve megtére. (Lk 23,46)
Uram, Krisztus Jézus!
Köszönöm Egyetlen Uram, hogy engem is elhívtál.
Ámen
