Mentorcoach
Az pedig az örök élet, hogy megismerjenek téged, az egyedül igaz Istent, és a kit elküldtél, a Jézus Krisztust. (Jn 14,3)
A mai Ige Jézustól származik. Ő mondta magáról, s ez nem egy jól hangzó szöveg, hanem ez a valóság. Amikor látta egy római katona, egy százados, hogyan szenvedett és halt meg Jézus, így szólt: bizony ez az ember Isten fia volt. A százados sokakat láthatott meghalni, mert a keresztre feszítés gyakori volt abban az időben. Több ezer ember lelte ily módon halálát, de egy sem volt olyan, aki úgy halt meg, ahogyan Jézus tette. Azzal a lelkülettel, azokat a szavakat elmondva, úgy viselkedve, ahogyan Ő. Mélyen megérintette a századost Jézus viselkedése, szenvedése, halála, pedig kemény ember lehetett. Katonás rendet kellett tartania, aki sok ember kivégzését kellett levezényelje. Krisztus Jézusban az Isten fiát ismerte fel és ezt ki is mondta. Elgondolkodtató ez, hogy mi, akik Jézus tanítványainak valljuk magunkat, mi tudunk-e úgy élni, viselkedni – nem önmagunktól, hanem a bennünk élő Krisztus által –, hogy abban felragyog az Isten dicsősége? Jézuson meglátszódott, sőt ragyogott az Isten dicsősége. Ő tényleg úgy élt, hogy az Atya dicsőségét kereste és munkálta. De ezt kérte a tanítványaitól is: Úgy ragyogjon a ti világosságotok az emberek előtt, hogy lássák jó cselekedeteiteket, és dicsőítsék a ti mennyei Atyátokat. Isten nélkül az ember nem képes többre, mint a saját dicsőségét keresve élni. Isten nélkül az ember leginkább önmagára tekint, önmagával van elfoglalva és önmagát próbálja fényezni. Még akkor is, amikor nincs is rá szükség. Az Úr gyermekei között is jelen van ez a gondolat. Hogyan lehetséges ez? Azért, mert az óemberünk van velünk még mindig és tevékenykedik életünkben. Az régi énünk megpróbálja elnyomni életünkben a Krisztus szerinti újat azért, mert neki derogál. Az, hogy valami isteni, jézusi formálódjon és növekedjen bennünk. Az óemberünk nem tud olyat mondani Jézusra mutatva, hogy neki növekedni kell, nekem pedig kisebbé lennem. Ezért fontos, hogy újra és újra tükröt tartson elénk az Isten. Az Ő Igéje által megláttassa velünk, hogy mi, a mában, kinek a dicsőségére is élünk és munkálkodunk? Nem a magunk dicsőségét kell keresni. Nem feladata ez a hívő embernek. Az sem, hogy bálványokat keressünk Egyetlen Urunk helyett... Nem ez a feladatunk.
Nem vagyok többé e világon, de ők a világon vannak, én pedig te hozzád megyek. Szent Atyám, tartsd meg őket a te nevedben, a kiket nékem adtál, hogy egyek legyenek, mint mi! Mikor velök valék a világon, én megtartám őket a te nevedben; a kiket nékem adtál, megőrizém, és senki el nem veszett közülök, csak a veszedelemnek fia, hogy az írás beteljesüljön. (Jn 17,11)
Uram, Krisztus Jézus!
Köszönöm Egyetlen Uram, hogy feladatokat kapok Tetőled.
Ámen
