Mentorcoach
A lélek fölemele és elragada engem, és elmenék, elkeseredvén haragjában az én lelkem, az Úrnak keze pedig rajtam erős vala. (Ez 3,14)
A mai Igénkben a babiloni fogságban lévő fogoly nép között látomásokban szólítja meg az Isten Ezékiel prófétát. A próféta nem túl fényes élethelyzetben kap nem túl hálás feladatot. Távoli helyen játszódik a történet, mégis olvasva és komolyan véve a Szentírás szavát nagyon is közel kerülhet hozzánk. Egyrészt mert sokszor mi is foglyok vagyunk: a munka, a pénz, a kívánságok, a vágyaink foglyai. Másrészt pedig sokszor kapunk mi is olyan feladatot az Úrtól, amelytől nem repes a szívünk. Ezért is közel kerülhet hozzánk a próféta, mert szavai, melyekkel leírja akkori érzéseit és lelkületét, nem idegenek tőlünk. Keserűen ment. Mennyivel könnyedebb dolog az, ha ezt a jelzőt az enni vagy innivalóra használjuk. Ugyanakkor milyen súlyos, ha egy emberre, de még inkább az, ha önmagunkra. Tudhatjuk saját életünkből is, hogy mit jelent megkeseredni. Amikor nincs semmi jó, semmi pozitív, semmi derűs bennünk, amikor mindent szürkén és komoran látunk. Azt is írja a próféta, hogy felindult lélekkel ment. Vagyis nyugtalanul, a béke teljes hiányával. Ennek az állapotnak lehet mindenféle testi tünete is, ami káros az egészségre. Ez a lelkiállapot teher tud lenni, a béke hiányát megélni is az. Mindezek után elkövetkezik a mindent megváltoztató, mindent más fényben megvilágító isteni "de", amely után azt írja a próféta, hogy: az Úr kemény kézzel tartott engem. Kemény kézzel, vagyis megingathatatlannal, örökké kitartóval. Nem kell elítélnünk magunkat, vagy másokat azért, ha olykor megkeseredünk. Egyetlen keresztyén sem tökéletes, de érezzük magunkat bárhogyan is, soha ne feledjük: Isten kemény kézzel tart bennünket is.
Ha pedig te megintetted azt az igazat, hogy az igaz ne vétkezzék, és ő nem vétkezik többé: élvén él, mert engedett az intésnek, és te a te lelkedet megmentetted. És lőn ott az Úrnak keze rajtam, és monda nékem: Kelj fel, menj ki a völgybe, és ott szólok veled. (Ez 3,21)
Uram, Krisztus Jézus!
Köszönöm Egyetlen Uram, hogy Te tartod az én életemet is nap mint nap.
Ámen
