Mentorcoach
Mit kell nékem cselekednem, hogy idvezüljek? Azok pedig mondának: Higyj az Úr Jézus Krisztusban, és idvezülsz mind te, mind a te házadnépe! (ApCsel 16,30)
Bár Jézus hű szolgájává lett, Pál apostol sem mindig tudta, hogy mi Isten akarata. Lépéseket tett, Isten pedig vagy bezárt, vagy kinyitott előtte ajtókat. Ma is hasonló helyzetben csendesedjünk el Isten előtt (Zsolt 46:11), és várjunk Reá. A saját próbálkozásaink tévútra vezethetnek minket. Ha türelmesen és lelkileg elcsendesedve, zúgolódástól mentesen várunk Istenre, akkor türelmünk eredményeként Isten útmutatást fog adni. Bármerre is járt, Pál apostol az Igét hirdette. De ő megvárta, míg eljön az ideje, hogy kiálljon a sokadalom elé. Bármilyen okból is kelljen várnunk, mielőtt saját szolgálatunkat elkezdhetnénk, érdemes türelmesnek lenni. Lehet ez az időszak a felkészülés, a szolgálatra és Istenre való lelki ráhangolódás ideje, ha Istennel töltjük azt. Az apostol türelmes volt egy ideig a hitetlenekkel, ám nem tűrte a végtelenségig, hogy Istent gyalázzák. Türelmes volt a zsidókkal szemben abban például, hogy Timóteust rájuk való tekintettel körülmetéltette, Titusz esetében viszont már erre nem volt hajlandó. Tudta, mikor kell türelmesnek lenni, várni, elfogadni azt, ahol a másik tart. De azt is tudta, hogy mikor kell határozottnak lenni, és kiállni az igazság mellett, amelyre ő már eljutott. Erre pedig akkor is kész volt, amikor tudta, hogy tette üldözést fog maga után vonni. Nem használta ki előjogait (római polgárjogát), hogy elkerülje az üldözést. Türelmesen kitartott benne, bár nehéz volt neki. Csak olyan dolgok történnek az életünkben, melyekről Isten tud, melyeket Ő enged meg, és amelyeket Ő felhasznál jellemünk formálásához. Ezért ha türelmesen kitartunk mellette, annak mindig lesz gyümölcse: „De nem csak ezzel dicsekszünk, hanem a megpróbáltatásokkal is, mivel tudjuk, hogy a megpróbáltatás munkálja ki az állhatatosságot... (Róm 5,3) Értjük-e tisztán, hogy mi az Isten velünk való terve? Vagy nem Őreá, hanem önmagunkra, másokra és a körülményekre nézünk? Ezzel az a baj, hogy Isten hatalmát, erejét és velünk való jó tervét, célját vonjuk kétségbe. Ez hitetlenség. Ha az Igéből megértettük, hogy mi az Úr akarata, akkor ne kételkedjünk, álljunk bele az Ő munkájába. Tegyük meg, induljunk oda, ahová küld Egyetlen Urunk. A hitünk, az Istennek való engedelmességünk kerül ilyenkor mérlegre. Könnyűnek találtatunk, vagy tényleg Krisztus Jézusra tudjuk bízni a dolgainkat?
A békességes tűrés pedig próbatételt, a próbatétel pedig reménységet, A reménység pedig nem szégyenít meg; mert az Istennek szerelme kitöltetett a mi szívünkbe a Szent Lélek által, ki adatott nékünk. Mert Krisztus, mikor még erőtelenek valánk, a maga idejében meghalt a gonoszokért. (Rm 5,5)
Uram, Krisztus Jézus!
Köszönöm Egyetlen Uram az áldozatod.
Ámen
