Mentorcoach
Erősen álljatok, mozdíthatatlanul, buzgólkodván az Úrnak dolgában mindenkor, tudván, hogy a ti munkátok nem hiábavaló az Úrban. (1Kor 15,58)
Mai Igénk kapcsán felvetődhet bennünk, hogy milyennek látjuk önmagunkat? De ha tovább megyünk: milyenek szeretnénk lenni? Ha tehetnénk, miben változnánk? Egy öntelt ember azt tartja magáról: így vagyok jó, ahogy vagyok. Ellenben Krisztus gyermeke soha ne legyen önmagával eltelve. Mindenesetre itt van az Igénk, amely nagyszerű törekvést állít elénk: azt, hogy legyünk szilárdak, rendíthetetlenek, olyanok, akik az Úr munkájában buzgólkodnak. Vajon ilyenek vagyunk-e? Az Egyetlen Urunkban, az Ő munkájában jellemezzen bennünket a kitartó, rendíthetetlen hozzáállás. Mert van, aki a bűnben, a balgaságban, a rosszban kitartó. Mi végezzük el, amit nekünk szán, amit ránk bíz az Isten. Krisztus Jézus tanítványai legyenek hitükben, az Úrért végzett fáradozásaikban rendíthetetlen emberek. Miért van szükségünk erre a biztatásra, bátorításra? Egyfelől azért, mert bűnös, gyarló emberek vagyunk. Ebből kifolyólag igaz ránk, hogy nem vagyunk mindig egyforma lelki állapotban. Hajlamosak vagyunk az elcsüggedésre, megfáradunk, ellankadunk. Tudjuk, még a legkiválóbbak is megbotlanak. Másfelől a világ ezer meg egyféle módon próbál bennünket elvonni az Úrtól, az Ő ügyében való munkálkodástól. Kísértések érhetnek bennünket naponta. Nem ritkán a szenvedés, az élet mélységei is megpróbálnak lélekben egyre messzebb vinni az Úrtól. Pedig minél mélyebben vagyunk, annál jobban szükségünk van az Úrra. Mindig szükségünk van Reá, de minél nehezebb az életünk, annál inkább. Ha a nyomorúságainkban nem Istenre építünk, akkor továbbra is a homokra, a mulandóra, az idővel elporladóra építünk, ahelyett, hogy Krisztus Jézusra, az egyetlen szilárd alapra építenénk.
Ha csak ebben az életben reménykedünk a Krisztusban, minden embernél nyomorultabbak vagyunk. Ámde Krisztus feltámadott a halottak közül, zsengéjök lőn azoknak, kik elaludtak. Miután ugyanis ember által van a halál, szintén ember által van a halottak feltámadása is. (1Kor 15,21)
Uram, Krisztus Jézus!
Köszönöm Egyetlen Uram, hogy mindig velünk vagy.
Ámen
