Mentorcoach
Lészen az utolsó időkben, hogy erősen fog állani az Úr házának hegye, hegyeknek felette, és magasabb lészen a halmoknál, és özönleni fognak hozzá minden pogányok. (Ézs 2,2)
A mai Igénk az utolsó időkről szól. Ézsaiás próféta nagyon messzire nézett, a távoli jövőt látta. Mint ahogy volt első idő, úgy lesz utolsó is, minek kezdete volt, annak lesz vége is. Egyedül Istennek nincs vége, mert Istennek nincs kezdete sem. Az utolsó idők azok, amikor elérkezik a világ vége, amikor Krisztus Jézus ismét visszajön, amikor megítéltetik ez a világ. Manapság nagyon kevés embert érdekel, hogy mi lesz az utolsó időkben. Mintha az emberek elveszítették volna az igazi nagy távlatokban való gondolkodás képességét. Az emberek zöme csak sodródik az árral, és nincs semmi igazi, erős reménysége. Talán ezért is van az, hogy ma olyan sokan csalódottan és félelmek között élik az életüket – mert nem tudják, hogy honnan jönnek és hová mennek, és hogy van-e egyáltalán értelme bárminek is. A világot teremtő, Mindenható Isten a legfontosabb dolgokat elmondja nekünk arról, hogy hová tart ez a világ, és hogyan lesz vége. Azért, hogy fel tudjunk erre készülni. Ha tudjuk, hogy honnan jöttünk és hová megyünk, akkor tudjuk a jelenben is úgy élni az életünket, hogy annak igazán értelme legyen. Ha megismerjük Őt, ha szövetségre lépünk Vele, Hozzá kötjük az életünket, akkor biztosak lehetünk benne, hogy történjék bármi ebben a világban, semmi sem fog minket tönkre tenni. Hiszen ahhoz az Egyetlen Úrhoz tartozunk, Akinek még az utolsó időkben is szilárdan fog állni a hatalma. Mert eljön az az idő – és efelé tart a világunk –, hogy mindenki számára nyilvánvaló válik, hogy kicsoda is valójában a világ Ura. Amikor mindenkinek Jézus Krisztus lesz az Ura, akkor a világra beköszönt a béke korszaka. Amikor Jézus Krisztus nyilvánvaló teszi mindenki számára, hogy Ő a világ Ura, onnantól kezdve nem keserű szolgaság vár az emberiségre, hanem boldogság és öröm. Mert az ember élete akkor kerül igazán a helyére, ha azt az Urat szolgálja, Aki a szavával teremtette a Mindenséget, mégis annyira szereti Őt, hogy önmagát is feláldozta érte egy keresztfán. Akkor (már most) meg fogja tapasztalni, hogy Isten békessége költözik a szívébe. Annak a békességnek egy kis szikrája, ami a világ utolsó napjaiban majd betölti az egész Földet.
Felelvén Jézus, monda nékik: Menjetek el és jelentsétek Jánosnak, a miket hallotok és láttok: A vakok látnak, és a sánták járnak; a poklosok megtisztulnak és a siketek hallanak; a halottak föltámadnak, és a szegényeknek evangyéliom hirdettetik; És boldog, a ki én bennem meg nem botránkozik. (Mt 11,4)
Uram, Krisztus Jézus!
Köszönöm Egyetlen Uram azt a békességet, melyet csak Tőled kaphatok meg.
Ámen
