Mentorcoach
Nagy örömest dicsekeszem azért az én erőtelenségeimmel, hogy a Krisztus ereje lakozzék én bennem. (2Kor 12,9)
Mai Igénkben Pál apostol írja, hogy: tövis adatott a testembe, hogy el ne bizakodjam. Emiatt háromszor kértem az Urat, hogy távozzék el tőlem... A tövisnek megnevezett valami egy betegség volt. Ez gyengítette az apostolt és hátráltatta abban, hogy az Úrért végzett munkáját teljes erőbedobással végezhesse. Azért akart tőle szabadulni, hogy még többeket elérjen Krisztus Jézus számára. De Isten nem vette el betegségét, nem adott gyógyulást neki. Valami mást, valami többet adott a gyógyulás helyett: az Ő kegyelmét. A betegségeink kapcsán fontos üzenet, hogy kell imádkozni gyógyulásért, de Isten nem mindig akarja meggyógyítani a betegségéből az embert. Egyetlen Urunk valami mást akar, valami többet akar adni. Ez pedig az Ő mindenre elégséges kegyelme. Keresnünk kell azt a jót, azt az áldást, amit személy szerint készített el a szenvedéseinkben az Úr. Nem erőtlen az Isten ahhoz, hogy bárkit meggyógyítson, hanem valamilyen más módon akarja kifejezni erejét. Isten a szenvedéseinkkel együtt akar használni bennünket. Ezt fel kell fedeznie a szenvedőnek, és ez nehéz feladat. Pál apostol belefásulhatott volna a szenvedésbe és mondhatta volna, hogy Uram, ha nem gyógyítasz meg, akkor én nem megyek sehová, egy ilyen nyomorult ember minek menne az örömhírrel? De ő saját nyomorúságánál nagyobbra tartotta és többe nézte az Úr kegyelmét, melyben részesült. A szenvedés könnyen megkeseredetté teheti az embert. Ennek az az oka, hogy erősebben fókuszálunk önmagunkra, mint Istenre. Nagyobbnak látjuk a saját gyengeségünket, mint Isten erejét és kegyelmét. Elég, ezt mondjuk viszonylag hamar a betegség idején, a gyászunkban, a nélkülözés, az anyagi nehézség idején. Minden olyan helyzetben, amiben nem szívesen vagyunk, ami kizökkent a kényelemből, a lelki nyugalomból. De itt most az Isten mondja, hogy elég. Elég nekünk az Ő kegyelme. Isten ilyen mindenre elégséges kegyelemmel lát el bennünket. Legyünk akár egészségesek, akár nyomorúságot hordozó emberek, nyugodjunk meg, nyugtasson meg bennünket Isten szava, mely azt mondja: „Elég néked az én kegyelmem, mert az én erőm erőtlenség által ér célhoz.” Ha az Isten kegyelme elég volt Pál apostolnak, nekünk is elég. Egyetlen Urunk tud és akar használni akkor is, ha szenvedés jut osztályrészül. Ragadjuk meg kegyelmét, mely megtart napról napra.
Annakokáért gyönyörködöm az erőtlenségekben, bántalmazásokban, nyomorúságokban, üldözésekben és szorongattatásokban Krisztusért; mert a mikor erőtelen vagyok, akkor vagyok erős. (2Kor 12,10)
Uram, Krisztus Jézus!
Köszönöm Egyetlen Uram, hogy megtart a Te kegyelmed.
Ámen
