Mentorcoach
Áldott az Isten és a mi Urunk Jézus Krisztusnak Atyja, az irgalmasságnak atyja és minden vígasztalásnak Istene. (2Kor 1,3)
Isten azzal a céllal adja ajándékait, hogy azokkal másoknak szolgáljunk. Megbocsát, hogy mi is megbocsássunk, megbékéltet önmagával, hogy mi is az ő békességével közeledjünk másokhoz. Szolgálatunk akkor hiteles, ha benne van tapasztalatunk is. Például, egy gyászolót az tud vigasztalni igazán, aki maga is átment gyászon. A szeretet és megbékélés útjára az vezethet, aki maga is megküzdött a benne levő haraggal. A szenvedéssel és vigasztalással Isten formál bennünket: bizalmunkat helyezi helyes alapra. Pál apostol és társai nem a halálnak adták meg magukat, hanem Istennek, mert hitték, hogy az életben maradásnál jobb a feltámadás. Mivel az előbbi bizonytalan, de a másik bizonyos, mert Isten az, „aki feltámasztja a halottakat.” Átengedték hát életüket az Isten tenyerébe, hogy onnan nyerjék azt vissza a szolgálatra. Isten további célja a közösség erősítése. Részestársaknak nevezi az apostol a korinthusiakat: részük van a szenvedésekben, de a vigasztalásban is. Először az együttérzés, az „őszinte részvét” szintjén, hogy majd, amikor őket is érik megpróbáltatások, ők is képesek legyenek azokat elhordozni. Ha egymás szenvedésében és vigasztalásában Krisztus Jézus módján kívánunk részt venni, ennek fontos része az egymásért való könyörgés. Biztasson ebben az Ő ígérete: „Bizony, mondom nektek azt is, hogy ha közületek ketten egyetértenek mindabban, amit kérnek, azt mind megadja nekik az én mennyei Atyám.” Egy közösség nem csak arra való, hogy a szenvedők vigasztalást nyerjenek benne, hanem arra is jó, hogy akik nagyobb gond nélkül élnek, megtanuljanak részt venni mások szenvedésében és fájdalmában.
A ki ilyen nagy halálból megszabadított és szabadít minket: a kiben reménykedünk, hogy ezután is meg fog szabadítani; Velünk együtt munkálkodván ti is az érettünk való könyörgésben, hogy a sokak által nékünk adatott kegyelmi ajándék sokak által háláltassék meg mi érettünk. (2Kor 1,10)
Uram, Krisztus Jézus!
Köszönöm Egyetlen Uram vigasztalásodat.
Ámen
