Mentorcoach
Úgy hordozott téged az Úr, a te Istened, a miképpen hordozza az ember az ő fiát, mind az egész úton. (5Móz 1,31)
Amióta megszülettünk úton vagyunk, amely arra hív minket, hogy felismerjük és megismerjük az Istent, és közben magunkat is. Az elejétől kezdődően kaptunk magunk mellé olyan személyeket, akik az életünk egy rövidebb vagy hosszabb szakaszán elkísérnek bennünket. Vagy segítenek megtalálni a saját utunkat, vagy épp az övékre vezetnek. A legjobb számunkra az, ha azok, akik életünk során utunkba kerülnek, abban segítenek, hogy ne a magunk útját, hanem az Isten útját találjuk meg. A mai igeszakaszban az egykori nép elindult az úton, de sok akadállyal találta szembe magát, legfőképpen önmagával, saját félelmeivel, gyengeségeivel, de egyben az Isten iránti hitetlenségével és bizalmatlanságával is. Mint, ahogyan sokszor mi is. Meghallottuk a hívást, a megszólítást, és elindultunk Krisztus Jézus követésére, de a krisztusi életet élve, az úton járva, mi is találkoztunk olyan helyzetekkel, amik megpróbálták a hitünket. Az elköteleződésünket próbálta leginkább és szükségünk volt arra, hogy újra és újra meggyőződjünk, megerősödjünk abban az Istenben, aki egykor elénk állt és azt mondta: kövess engem. A nép megtorpant és szüksége volt arra, hogy valaki emlékeztesse, és arra terelje figyelmét, ami segít neki abban, hogy merjen tovább menni, és megtegye a következő lépést, amely közelebb viszi Istenhez. Elhangzik a felszólítás: emlékezzetek, hogy előttetek ment, harcolt értetek, láttátok, tapasztaltátok, a pusztában is gondoskodott rólatok, szükségleteitekről, úgy hordozott végig az egész úton, mint apa a fiát. Minket is arra hív Isten Igéje, hogy felismerjük, nem vagyunk egyedül, velünk vándorol utunkon Jézus. Emlékezzünk hát mindarra, amit eddig is megtapasztalhattunk vezetéséről, gondoskodásáról, arról, ahogyan mellettünk volt. Amikor megszólít, elhív, hogy kövessük, akkor engedelmeskedjünk Lelke és Igéje általi vezetésének. Hiszen Krisztus Jézus az emmausi tanítványok mellé is odaszegődött, hogy segítsen nekik felismerniük Őt. Vegyük komolyan szavait: Nem hagytalak magatokra, itt vagyok, s minden napon veletek leszek a világ végezetéig. Hát tarts te is Velem, és menjünk együtt az úton. Egyetlen Urunk soha sem hagy magunkra, sőt most is erre emlékeztet, bátorít, hogy bízzunk Őbenne, mert végig fog vezetni az úton. Azért, hogy egykor megérkezhessünk az örökkévalóságba.
Jézus, szóla nékik, mondván: Nékem adatott minden hatalom mennyen és földön. Elmenvén azért, tegyetek tanítványokká minden népeket, megkeresztelvén őket az Atyának, a Fiúnak és a Szent Léleknek nevében, Tanítván őket, hogy megtartsák mindazt, a mit én parancsoltam néktek: és ímé én ti veletek vagyok minden napon a világ végezetéig. (Mt 28,18)
Uram, Krisztus Jézus!
Köszönöm Egyetlen Uram, hogy Vagy.
Ámen
