Mentorcoach
A te szolgálóleányod házában nincs egyéb, csak egy korsó olaj. (2Kir 4,2)
Ahogy haladunk az életünk során sok mindennel gazdagodunk, de ugyanakkor egyre több a veszteségeink sora is. Lehetnek ezek anyagi természetűek, de lehetnek erkölcsi, vagy személyi veszteségeink is. Elveszthetjük például az egészségünket, de elveszíthetjük illúzióinkat, a bizalmunkat, lelkesedésünket is. A veszteségnek nincs abszolút mérője, mert nem egyforma, hogy kinek mi számít nagy veszteségnek. Egy kisgyereknek egy játék maci elvesztése is a világvégét jelentheti, ami ugyanakkor egy felnőtt számára megmosolyogtató. Az azonban közös, hogy a nagy veszteségek közepette könnyen lesz úrrá rajtunk a kiúttalanság érzése. Ilyenkor elveszhet a realitásérzékünk. A fától nem látjuk az erdőt, mert olyan közel vagyunk vagy annyira benne vagyunk a dolgokban, eseményekben, hogy teljesen beszűkül a horizontunk. Elhisszük a propagandát, a vízcsapból is folyó hamis információkat, így nem lesz rálátásunk az egészre. A szenvedő, nehéz helyzetben lévő, veszteséggel küzdő ember ritkán tudja jól felmérni, hogy mi az, amije még megvan, amivel még lehet mit kezdeni, mert inkább a veszteségre fókuszál. Olyanná válik az ilyen ember tudata, mint a kicsorgó olaj: szétfolyik, elkenődik önmaga is, és szétfolynak, elkenődnek a körülmények is. Mai igénkben ilyen állapotban megy oda egy asszony Elizeus prófétához: "A te szolgád, az én férjem meghalt; te tudod, hogy a te szolgád félte az Urat. Eljött pedig a hitelező, hogy elvigye mind a két gyermekemet, hogy néki szolgái legyenek." Elizeus pedig, miután meghallgatta bánatát, felméreti vele, hogy mije van. Majd amikor ez megtörténik, és kiderül, hogy van még egy korsó olaja, akkor edényeket kéret vele a szomszédságból. Aztán gyermekeivel együtt az asszony elkezdi töltögetni meglévő olaját az edényekbe. Ez egész addig kitart, míg az utolsó edény is tele nem lesz. Csoda történt, van miből kifizetni a hitelezőt. Az Úr ma is tesz csodát a bajban lévő, veszteségekkel küzdő emberrel, velünk is. A csoda azonban nem a semmiből lesz. Csoda ott történik, ahol az Úr határt szab a szétfolyásnak, szétesésnek, mint ahogy az edények fala a kiöntött olajnak. Csoda ott történik, ahol nem csak a veszteségekre tud fókuszálni az ember, hanem ha kell segítséggel, de számba tudja venni, mi mindene van még, amivel lehet valamit kezdeni. Ahol az Úr megláttatja az utat, amin el lehet indulni, ahol felismeri az ember az Egyetlen Úr vezetését. Csoda ott történik, ahol a hit, remény, szeretet hármasából kiindulva az emberi akarás is újjá tud éledni az Istennek való engedelmesség közepette.
Add a népnek, hadd egyenek, mert ezt mondja az Úr: Esznek és még marad is. És ő eleikbe adá, és evének, és még maradt is belőle, az Úrnak beszéde szerint. (2Kir 4,44)
Uram, Krisztus Jézus!
Köszönöm Egyetlen Uram, hogy mindenekről gondoskodol.
Ámen
