Mentorcoach
Mert szoros az a kapu és keskeny az az út, a mely az életre visz, és kevesen vannak, a kik megtalálják azt. (Mt 7,14)
Krisztus Jézus követésének útja a keskeny út. A keskeny út csak az lehet, amelyen Jézus is végigment. Ha Jézus követői akarunk lenni, nem tehetünk egyebet, mint nyomról-nyomra megyünk Őutána. „Mert arra hívattatok el; hiszen Krisztus is szenvedett érettetek, néktek példát hagyván, hogy az ő nyomdokait kövessétek” (1Pt 2,21) A keskeny út nem más, mint maga a Krisztus. Ezért mondta Egyetlen Urunk: „Én vagyok az út… senki sem mehet az Atyához, hanem csak énáltalam.” (Jn 14,6) Mi, mai világunkban megvizsgálva az életünket, megtaláltuk már a "szoros kaput"? Bementünk-e azon és járunk a keskeny úton? Személyesen ott álltunk már, letéve ott a bűneinket? Vállaltuk-e Jézus Krisztus valódi követését, a keskeny út korlátait? Ha valaki útra kel, előtte előkészületeket tesz. Minél nagyobb és minél messzebb útra megy, annál inkább szüksége van az felkészülésre. Ha Jézust akarja követni, ha el akar indulni Ővele, akkor szükséges, hogy a szívében vágy támadjon. Példaként Zákeusban ilyen kívánság volt Jézus iránt, amikor felmászott az eperfügefára. A görögök, akik feljöttek Jeruzsálembe az ünnepre, ugyancsak látni akarták az Urat. „Ezek azért a galileai Bethsaidából való Filephez menének, és kérék őt, mondván: Uram, látni akarjuk a Jézust.” (Jn 12,21) A vérfolyásos asszony annyira vágyott Jézus után, hogy csak a tömegben hátulról titkon közelítette meg Őt és csak ruhájának szegélyét merte megérinteni. Teljességgel bízott abban, hogy így is gyógyulást talál. Az említett személyek elindulását megelőzte a vágy, megelőzte a kívánság. Nem rábeszélésre, nem kényszerből indultak el, hanem a saját vágyakozásukból. Egyikük sem volt tökéletes, sőt nagyon is hitványak, megvetendők, alávalók voltak mások szemében. Zákeus például semmilyen szempontból nem felelt meg az emberi környezet elvárásainak. Fővámszedő volt, kétes tisztasággal tett szert vagyonára; aztán pedig amikor kíváncsisága hajtotta, egyszerűen felmászott egy fára, a mások feje fölé (ahogyan megszokta), hogy jobban lásson. Egy felnőtt férfitől ez nem igazán szokványos, illedelmes viselkedés. Meg is kapja az emberektől a magáét, a tipikus egyből ítélkező véleményt: mindnyájan zúgolódtak, és így szóltak: bűnös embernél szállt meg…! Jézus mégis őt szólítja meg, őt hívja le a fa tetejéről, az ő házához tér be, neki mondja az üdvözítő örömhírt: ma lett üdvössége ennek a háznak! Ez mindannyiunk felmentése, kegyelmi öröme, hogy Jézus nem emberi szemmel néz bennünket. Egyetlen Urunk arra kér bennünket, hogy kövessük Őt a keskeny úton. Az örökkévalóságba...
Minden fa, a mely nem terem jó gyümölcsöt, kivágattatik és tűzre vettetik. Azért az ő gyümölcseikről ismeritek meg őket. Nem minden, a ki ezt mondja nékem: Uram! Uram! megyen be a mennyek országába; hanem a ki cselekszi az én mennyei Atyám akaratát. (Mt7,21)
Uram, Krisztus Jézus!
Köszönöm Egyetlen Uram, hogy én is Veled tarthatok.
Ámen
