Mentorcoach
Keressétek az Urat mindnyájan e föld alázatosai, a kik az ő ítélete szerint cselekesztek; keressétek az igazságot, keressétek az alázatosságot. (Zof 2,3)
Mai Igénk egy felszólítás: Keressétek az Urat! Az Isten-keresés válasz arra, hogy az Isten megtalált bennünket. Sok-sok emberi nyugtalanság mutatja, hogy sokan keresik az Istent. Ám olykor maga az ember sem tudja, hogy mit keres. Ismerjük azt a nyugtalanságot, hogy hiányzik valami, de nem tudjuk mi, ezért sok mindent keresünk. Keresünk lehetőségeket, keresünk valamit, vagy valakit, akit elveszítettünk. Az életünk egy része kereséssel telik el, azért mert elveszítettünk Valakit, Akit senki nem tud pótolni. Krisztus Jézust, Aki azóta is keres bennünket, és minden lehetőséget megragad, hogy felfedhesse magát nekünk. A gondok, a katasztrófák, a rosszindulat és a rohanás világában elvész a szeretet, a jóság, és a hűség. Nekünk Istenre van szükségünk, ha Őt nem találtuk még meg, akkor lehet bármink, igazából pont az hiányzik, amire a legnagyobb szükségünk lenne. Egyetlen Urunk pedig megtalálható. Minden ember keresi Istent, még ha nem is tud róla. Amikor valaki elkezdi érezni, hogy hiányzik neki valami ahhoz, hogy igazán boldog lehessen, akkor tulajdonképpen az Isten hiányzik neki. Amikor valaki földi dolgokra éhes, dicsőségre, tekintélyre, elismerésre szomjas, vagyont, élvezeteket kerget vagy békétlen a szíve, akkor mindig Isten hiányzik az életéből. Mert ha az Isten hiányzik valahonnan, akkor Vele együtt hiányzik mindaz, ami a megelégedettséghez, a békességhez, a boldogsághoz szükséges az életünkben. Ezért hangzik ez a hívás: Keressétek az Urat! A Sátán egyik legveszedelmesebb játéka velünk, amikor az Isten helyett isteni hangulatot, vallásos érzéseket kerestet velünk. Vigyázzunk, nehogy összezavarjon, becsapjon a Diabolos: ne vallásos hangulatot keressünk, hanem magát az Urat személyesen. Amíg csak valamit akarunk az Úrtól, és nem Őt magát, addig nem is kapjuk meg. Aki csak azért keresi Istent, hogy segítségére legyen neki ügyes-bajos dolgaiban, az nem is az Urat keresi, hanem legfeljebb önmagát. Nagy különbség az, hogy valaki közel van az Úrhoz vagy már megtalálta Őt. Lehet akár presbiter is, gyülekezeti tag, ha még mindig nem találta meg Őt, még bizony a kárhozatban van. Lehetünk közel egy életen át a templomhoz, egyházhoz, még rendszeresen úrvacsorázhatunk is, ha mindezek ellenére mégsem találkozunk az Egyetlen Urunkkal soha. Ezért hát addig keressük, míg megtalálható...
Hányszor akartam egybegyűjteni a te fiaidat, miképen a tyúk az ő kis csirkéit az ő szárnyai alá, és ti nem akarátok! Ímé pusztán hagyatik néktek a ti házatok; és bizony mondom néktek, hogy nem láttok engem, mígnem eljő az idő, mikor ezt mondjátok: Áldott, a ki jő az Úrnak nevében! (Lk 13,35)
Uram, Krisztus Jézus!
Köszönöm Egyetlen Uram, hogy megtaláltál, és hogy én is Benned leltem megnyugvást.
Ámen
