Mentorcoach
A ki hiszen és megkeresztelkedik, idvezül; a ki pedig nem hiszen, elkárhozik. (Mk 16,16)
Sok gyermeket megkereszteltek már abban a reményben, hogy hitvalló keresztyének legyenek, hogy vallást tegyenek Krisztus Jézusról. Mai igénkből látjuk, hogy nem a keresztség üdvözít, hanem a hit. A hit pedig hallásból van. Beszéltünk-e eleget Krisztus áldozatáról, az Atya szeretetéről ezeknek a megkeresztelteknek? Sokan elmaradnak mégis az egyházból, a gyülekezetekből. A papíron, a keresztségi névsorban szerepelnek, de hol vannak? Ez az Ige a felelősségünkről is szól: beszélni kell a hitünkről. Kiben hiszünk e mai világban, mellékesen szót ejtünk Krisztusról is? Pedig nincs más út, egyedül Egyetlen Urunkon keresztül juthatunk az örök életre. Hiteles tanúi vagyunk-e? Vagy csak beszélünk Róla, de nem élünk Vele? El kell mondani minden megkereszteltnek, hogy mi motiválja a mi cselekedeteinket. Milyen értékek határozzák meg életünket, és miért pont a keresztyén értékrend szerint élünk. Elhallgatott bizonyságtételeink veszélybe sodorják azokat, akik körülöttünk élnek, akik épp a mi hallgatásunk miatt nem jutnak hitre. Ez a mi lelkünkön szárad, a mi hallgatásunkkal idéztük elő a kárhozat útját. A szeretet nyelvén szóljunk hozzájuk, úgy, ahogy Krisztus is tanított minket. Egy jó csapatban a tagok bíznak egymásban. Kezdetben ez kockázatos is lehet, mert visszaélhetnek a bizalommal, és megbánthatnak. Ugyanakkor, miközben bizalmat szavaznak egymásnak a tagok, a csapat egészének úgy kell élnie, hogy kiérdemelje egymás bizalmát azáltal, hogy a magas mércéhez tartja magát. Amikor mindenki szabadon tud adni, és a bizalom kötelékei kialakulnak, és időről-időre próbára is vannak téve, akkor az emberek hinni kezdenek egymásban. Elhiszik, hogy a másik ember következetesen fog cselekedni, tartja magát ahhoz, amit vállalt. Megőrzi a titkot, és támogatja a többieket. Minél erősebb az összetartozás érzése, annál hatékonyabban fognak együtt dolgozni. Krisztus Jézusról teszünk mi bizonyságot, ha megszólalunk. Kiderül hamar, hogy csak keresztyén szerepkörben szeretünk mutatkozni, vagy igazi tanúi vagyunk-e? Elárulják szavaink, tetteink, egész életünk, hiszen aki találkozott Ővele és megkapta a Szentlélek ajándékát, az nem nárcisztikusan szerepelni akar, hanem tanúskodni a lényegről: Krisztus értem is adta életét, és ezért én Isten iránti hálából életemet Őnéki szentelem.
Monda pedig nékik: Nem a ti dolgotok tudni az időket vagy alkalmakat, melyeket az Atya a maga hatalmába helyheztetett. Hanem vesztek erőt, minekutána a Szent Lélek eljő reátok: és lesztek nékem tanúim úgy Jeruzsálemben, mint az egész Júdeában és Samariában és a földnek mind végső határáig. (ApCsel 1,7)
Uram, Krisztus Jézus!
Köszönöm Egyetlen Uram, hogy hitvallód lehetek.
Ámen
