Mentorcoach
Van itt egy gyermek, a kinek van öt árpa kenyere és két hala; de mi az ennyinek?
Mai világunkban a dolgok megszámlálhatóak. A számok valójában arányok. Mi azt hisszük erről a látható világról, hogy az az objektív valóság. Az egyik ház nagy, a másik kicsi. Kétszáz dénár árú kenyér az sok, de öt kis árpakenyér az kevés. Ötezer ember pedig, az nagyon sok. Tizenkét tele kosár viszont kevés ennyi embernek, de maradékként mégis nagyon sok. Tele van számmal ez a mai Igénk. Krisztus Jézus sok-sok embernek enni adott, de mindegyik szám pontosan azt fejezi ki, hogy az élet voltaképpen aránytalanság. Az első aránytalanság, amit megélünk az, hogy „nem elég”. Már a kisgyerek a kezében három babával, elveszi testvére játékát, és azt mondja: kell nekem... Ez a „nem elég”- érzés végig kíséri az életünket. Nincs elég időnk, nincs elég erőnk, nincs elég emberünk, nincs elég lehetőségünk.. Legfőképpen nincs elég pénz, nincs elég felhalmozott tulajdon, nincs elég hatalom... Ez az érzés a kibillenés jele: nem egységnek látjuk az életet, hanem kevésnek. Kibillentünk Isten tenyeréből, amiben addig pont elfértünk. Az öt árpakenyér pedig adott esetben több, mint kétszáz dénár árú kenyér. Mert egyszer volt egy kisfiú, akinek ajándéka betöltötte éppen azt az űrt, ami akkor, ott keletkezett. Az életben is látunk számos példát arra, hogy például egy bivalyerős ember sem tud megtartani valamit, de egy jól elhelyezett kis ék igen. A jó arány oldja meg az életet és nem a mennyiség. Ezért nekünk nincs más dolgunk ezen a földön, mint a magunk arányos kapcsolatát megtalálni az Istennel és az emberekkel. Megláthatjuk azt, hogy mi az, amikor „nincs sok”, és mi az a kevés. Ezek a valóságok kiegészítik egymást, a teljességre törekednek bennünk is, és egymás között is.Az életünk különbségei nem arra szolgálnak, hogy egymással versenyezzenek, hanem hogy egymást kiegészítsék. Isten azért alkotta megszámlálhatónak ezt a világot, hogy megtanuljuk a különbségeket az egység részeként látni. Ne a kétszáz dénár árú kenyér hiányát lássuk, hanem az öt kenyér és a két hal teljességét, Egyetlen Urunk arra akar rávezetni bennünket, hogy ha ott és akkor éppen erre volt szükség, ez volt az elég, akkor mi életünk is éppen így egy rész az Ő tenyerében.
Összeszedék azért, és megtöltének tizenkét kosarat az öt árpa kenyérből való darabokkal, a melyek megmaradtak vala az evők után. Az emberek azért látva a jelt, a melyet Jézus tőn, mondának: Bizonnyal ez ama próféta, a ki eljövendő vala a világra. (Jn 6,13)
Uram, Krisztus Jézus!
Köszönöm Egyetlen Uram, hogy betöltöd életünket.
Ámen
