Mentorcoach
Amikor menének, valaki monda néki az úton: Követlek téged Uram, valahová mégy! (Lk 9,57)
Krisztus Jézus követése nem állhat csupán lelkesedésből és alkalmi elhatározásból. Mai Igénkben szó van valakiről, aki nagy lelkesen követni akarja Jézust. Ő azonban belelátott a szívébe, és jól tudta, hogy ez mind csak hiú ábrándozás. Azért akarja Jézust követni, mert valami gondtalan, boldog, könnyű életet remél. Amelyben az ember mindent elérhet könnyedén. Jézus ezt a szalmalánglelkű embert hamar lehűtötte: „És monda néki Jézus: A rókáknak barlangjuk van, és az égi madaraknak fészkük; de az ember Fiának nincs fejét hová lehajtania.” (Lk 9,58) Egyetlen Urunk nagy szeretettel hív mindenkit a maga követésére. Ugyanakkor felelősséggel figyelmeztet mindenkit arra, hogy milyen következményekkel is jár ez. Ő soha senkit nem akar ígéretekkel megnyerni a maga követésére, őszintén feltárja azt, hogy mivel jár az az út, amelyre elindulnak. Jézus nem rejtette el előlünk, hogy az Ő követése küzdelemmel, önmegtagadással, lemondással, lehet nélkülözéssel, szenvedéssel, de akár üldöztetéssel jár. Vállaljuk-e ezt minden nap, minden körülmények között? Krisztus Jézus számára ez a föld csak átmeneti hely volt. Csak előszoba, mint a templom pitvara, amelyből a szentélybe, majd a szentek szentjébe lehetett jutni. Jézus követésének célja az, hogy ugyanabban a dicsőségben legyen része a benne hívőknek, mint amiben Neki. Hogy megláthassák az Ő dicsőségét azok, akik hittek Benne, és akik szerették. Ezt a tanítványok és a Jézus követői hamar meg is értették. Megértették a szeretet által, ami megtanít olyan dolgokra, amiket senkitől tanulni nem lehet. Az egyik ilyen dolog, amire megtanít, hogy a szeretet mindig szeretete tárgyával akar együtt lenni. Aki tehát a Krisztust szereti, az természetszerűleg vágyik arra, hogy Vele legyen. Mint, ahogy a menyasszony vágyik vőlegénye után, úgy vágyik a hívő ember is arra, hogy szüntelenül és mindig Jézussal legyen. Az Ő követésének az a célja, hogy egyszer mindenki, aki Benne hisz, elnyerhesse az élet koronáját, amit az Úr ígért az Őt szeretőknek. Azért kell Jézust követni, mert csak ilyen módon lehet legyőzni a közbevetett akadályt: a bűnt. A bűn az a nagy fal, amit jó részt mi magunk építünk magunk köré. A nagy szakadék, amin nem tud az ember áthatolni. Csak ha Krisztus Jézust követjük, akkor juthatunk el a Golgotáig, ahol megtörtént a nagy leszámolás a bűnnel. Egyetlen Urunk a bűnt már keresztre feszítette. Mindenki bűnét, egyszer, tökéletesen.
Mondja vala pedig mindeneknek: Ha valaki én utánam akar jőni, tagadja meg magát, és vegye fel az ő keresztjét minden nap, és kövessen engem. Mert a ki meg akarja tartani az ő életét, elveszti azt; a ki pedig elveszti az ő életét én érettem, az megtartja azt. Mert mit használ az embernek, ha mind e világot megnyeri is, ő magát pedig elveszti vagy magában kárt vall? (Lk 9,23)
Uram, Krisztus Jézus!
Köszönöm Egyetlen Uram, hogy követőd lehetek.
Ámen
