Mentorcoach
Lészen azon a napon, azt mondja az Úr, kiáltó szózat a hal-kaputól fogva, és jajgatás az alsó városból, és nagy recsegés a halmok felől. Jajgassatok, ti, a kik a völgyben laktok, mert elpusztul az egész kalmár nép, kivágattatik minden, a ki ezüstöt mér. (Zof 1,11)
Mai Igénkben Zofóniás próféta a nagy összeomlás zajáról és az Isten haragjának a napjáról beszél. Lelki szemei előtt látta a babiloni birodalom seregeinek hódítását. Azt érzékelte, hogy az ország és a templom hamarosan romokban hever. A közelgő veszedelem napjáról, mint az Úr haragjának a napjáról jövendölt. Ennek a nehéz, súlyos ítéletet hirdető látomásnak egy felszólítása van: Jajgassatok! Lehet, hogy a büntetés fájni fog, de nem magától a büntetés miatt kellett volna jajgatni. Krisztus Jézus példázatainak a végén többször is előfordul az a mondat, hogy lesz majd sírás-rívás, fogcsikorgatás. Ezekkel a szörnyűségekkel tárja elénk a Biblia azt, hogy a bűn következményei súlyosak és az Isten nélküliség állapota ilyen jajveszékelést von maga után. Zofóniás azt mondja, hogy: büntetés elért benneteket, nem azt tettétek, amit az Úr várt tőletek, nem úgy éltetek, ahogy az Isten rendelte, hát jajgassatok, mert a büntetés kemény. Ebben a jajgatásban nincs visszaút. De van másfajta jajgatás is. Az, amikor a büntetés terhe és fájdalma azért készteti jajgatásra az embert, hogy megszabaduljon a büntetéstől. Egyetlen Urunkhoz hozzá lehet térni, még ki lehet fejezni, hogy fáj, hogy mi elfordultuk Tőle. Általános tapasztalat, hogy a bajban aktívabb lesz az imaéletünk. De ez a félelem jajgatása, amelyet könnyen elfelejtünk, amikor elmúlik, vagy enyhül a baj. Ez az a jajgatás, hogy szűnjön már rajtunk a teher, csillapodjon a fájdalmunk, múljon el szorongattatásunk... De vajon nem vagyunk ebben a jajgatásban olyanok a baj elmúltával, mint azok, akikről a próféta is szól: a kik saját seprejökön hevernek, a kik ezt mondják szívökben: sem jót, sem rosszat nem cselekszik az Úr. Jó volna már, ha mindenki a maga kapzsi, pénzsóvár, hazug életével odamenne Ahhoz a tisztához, Akinek az ártatlan vére miérettünk hullott.
Mindenekelőtt oltalmazzátok meg magatokat a farizeusok kovászától, mely a képmutatás; Mert nincs oly rejtett dolog, mely napfényre ne jőne; és oly titok, mely ki ne tudódnék. Annakokáért a mit a sötétben mondtatok, a világosságban fog meghallatszani; és a mit fülbe sugtatok a rejtekházakban, azt a házak tetején fogják hirdetni. (Lk 12,1)
Uram, Krisztus Jézus!
Köszönöm Egyetlen Uram, hogy Hozzád tartozom.
Ámen
