Mentorcoach
Ezek mindnyájan egy szívvel-lélekkel foglalatosak valának az imádkozásban és a könyörgésben. (ApCsel 1,14)
Mindenki vár valamit. A járványügyi korlátozások idején mindenki a gyógyulást várta. Legfőképp azt, hogy legyen már vége ennek az egésznek. A belsőnkben pedig tudjuk, nincs emberi megoldás. A tehetetlen várakozás, tétlenségnek tűnhet a mai ember szemében, holott egyáltalán nem az. Azt gondolhatnánk, hogy ha imádkozik valaki, akkor nem csinál semmi hasznosat: nem dolgozik, nem tanít, nem segít… Csakhogy éppen a kitartó imádság teszi a várakozást aktív cselekvéssé. Nem tétlenül várunk, hanem Istennel aktív párbeszédben várunk. Arra figyelünk, Akinek a kezében van a jövőnk, és Aki fel tud minket arra készíteni is. Fontos az imádságnál a kitartás. Nem felületesen mondunk valamit az Istennek. Egész személyiségünkkel ott vagyunk az Egyetlen Urunk jelenlétében. Kérdéseiket, kéréseiket nem másoknak mondjuk el, hanem odavisszük Krisztus elé. Nem adhatunk lehetőséget a Sátánnak, hogy szóljon, cselekedjen közöttünk, hogy elbizonytalanítson bennünket. A mai Igénk megad még egy fontos kitételt az imádsághoz: „egy szívvel és egy lélekkel” voltak együtt. Nem csak a tanítványok, és nem más-más helyen könyörögtek, hanem együtt. Nem csak a férfiak, hanem az asszonyok is, akik szerették az Urat és követték őt, ők is ott voltak. Szívükben-lelkükben egyek voltak. Tudjuk, hogy Jézus ígérete szerint, ha ketten vagy hárman az Ő nevében együtt vagyunk, akkor Ő már ott van közöttünk. Tudjuk azt is, hogy nem azért kapjuk meg a Szentlelket, mert emberileg kiérdemeltük. Hanem azért, mert Isten megígérte, hogy elküldi a Lelket, és Ő teljesítette szavát. Más emberileg várni egy ígéret beteljesítésére és teljesen más Istennel és emberekkel közösségben várakozni az Ígéret betöltésére. Az Úr közel van, ne magányosan, és ne tétlenül várjuk Őt, hanem Krisztus követőinek közösségében. A Kegyelmes Isten megért bennünket, szeret, számíthatunk Reá. Az Ő kezében van a folytatás.
Monda pedig nékik: Nem a ti dolgotok tudni az időket vagy alkalmakat, melyeket az Atya a maga hatalmába helyheztetett. Hanem vesztek erőt, minekutána a Szent Lélek eljő reátok: és lesztek nékem tanúim. (ApCsel 1,7)
Uram, Krisztus Jézus!
Köszönöm Egyetlen Uram, hogy Te adsz békességet. Hálás vagyok mindazért, amit Tetőled kaptam.
Ámen
