Mentorcoach
Mert minden ti érettetek van, hogy a kegyelem sokasodva sokak által a hálaadást bőségessé tegye az Isten dicsőségére. Azért nem csüggedünk; sőt ha a mi külső emberünk megromol is, a belső mindazáltal napról-napra újul. (2Kor 4,15)
Külső és belső emberünk: mit takarnak ezek a fogalmak? Az egyik megromlik, a másik megújul. A külső emberünk a testünk, a belső pedig a lelkünk. Az emberi test egy idő után romlásnak indul, minél idősebbek vagyunk, annál inkább. Manapság megerősödött a test kultusza: akkor vagyunk a világ szemében valakik, ha erősek, izmosak, "kocka-hasúak", súlyfelesleg nélküli emberek vagyunk. Az nem baj, ha valaki ilyen, de megkerülhetetlen tény, hogy ez is mulandó. Viszont tudjuk, a testünk a Szentlélek temploma, ezért nem mindegy, hogyan élünk: pusztítjuk-e, romboljuk-e bizonyos szokásokkal, netán az egész életvitelünkkel vagy Isten tisztelete állapítható meg a testünkhöz való viszonyulásunkban is? Ám sokkal lényegesebb a belső emberünk megújulására figyelni. Ez kortól független. A lelki megújulás napról napra való lehetőség. Hiszen olvashatjuk az Igét, elmélkedhetünk az olvasottakon, alkalmazhatjuk az életünkre, imádkozhatunk, rendszeresen kereshetjük az Úrral való közösséget. Ugyanilyen a világhoz való attitüdünk: Ha nem vette észre az Adóhivatal, akkor rendben van minden? Ha megúsztam az ellenőrzést, akkor nincs baj? Ha nem látta senki, akkor meg se történt? Ilyen és ehhez hasonló kérdések sok emberben élnek. Pedig hatalmas tévedés, amikor az ember ilyenekkel áltatja magát. Van ugyanis Valaki, aki mindent lát, Egyetlen Urunk az. A Mindenható Isten. Ahogyan egyik református énekünk fogalmaz: „Ha a világ nem tudná is számos bűnömet, Te előled elrejtenem semmit sem lehet.” Olyannyira nem lehet elrejteni Isten elől semmit, hogy egykor számot is kell adnunk mindenről. Szavainkról éppen úgy, mint a tetteinkről és a mulasztásainkról. Isten ítélőszéke elé kell odaállnunk egyszer. Bűnösök vagyunk, naponta áthágjuk Isten törvényeit. Mégis van valami, ami reményt és bizakodást nyújt. Az, hogy Krisztus érdeméért elkerülhető a kárhoztató ítélet. Az Ige azt mondja: Nincs tehát most már semmiféle kárhoztató ítélet azok ellen, akik a Krisztus Jézusban vannak, mivel az élet Lelkének törvénye megszabadított téged Krisztus Jézusban a bűn és a halál törvényétől. (Rm 8:1-2) Bizony, bizony, mondom néktek: aki hallja az én igémet, és hisz abban, aki elküldött engem, annak örök élete van; sőt ítéletre sem megy, hanem átment a halálból az életbe. (Jn 5:24) De ezek az Igék ne könnyelmű és felelőtlen életre sarkalljanak, hanem felelősségteljes és Isten iránti hálás életre.Már csak az a kérdés, hogy élünk-e belső emberünk megújulásának ezzel a felülről kínált lehetőségével?
Mert a mi pillanatnyi könnyű szenvedésünk igen-igen nagy örök dicsőséget szerez nékünk; Mivelhogy nem a láthatókra nézünk, hanem a láthatatlanokra; mert a láthatók ideig valók, a láthatatlanok pedig örökkévalók. (2Kor 4,17)
Uram, Krisztus Jézus!
Köszönöm Egyetlen Uram, hogy testestől-lelkestől a Tied lehetek.
Ámen
