Mentorcoach
Maga pedig előttök megy vala, és hétszer hajtá meg magát a földig, a míg bátyjához juta. Ézsaú pedig eleibe futamodék és megölelé őt, nyakába borúla, s megcsókolá őt, és sírának. (1Móz 33,3)
Jákób küzdött az Istennel, Aki hagyta győzni, és így Jákob megbékélt Vele, ekkor kapta az Izrael nevet. Sokat vétett testvére, Ézsau ellen: kétszer is becsapta, amiért bűnhődnie kellett. Ezért aztán kénytelen volt elhagyni a szülői házat, idegen emberek közé menekült, és a szolgaságba kényszerült. Furfangos észjárásával azonban a nagybátyjánál nagy gazdagságra tett szert (két lányát is feleségül véve), húsz év szorgalmas munka után hatalmas vagyonnal és népes családdal indult vissza eredeti lakóhelyére. Közben bűntudata támadt. Az Ézsautól elvett elsőszülöttségi jogot szeretné rendezni megalázkodással, bocsánatkéréssel, és jóvátételi ajándékokkal. Nem bízik azonban teljesen Istenben, a régi furfangos, számító észjárása előjön, és ezzel készíti elő a kibékülést a bátyjával. Isten viszont látja ezt a nagy előkészületet, és munkálkodik Ézsau szívében is. Istennek elég volt Jákób megalázkodása, nem volt szükség az Ézsaunak előkészített ajándékokra. Ézsau megelőzte, ő kezdeményezte a kibékülést. Mindketten sírtak az örömtől, mert tudták, hibát követtek el. Végül is békében váltak el. Sok ehhez hasonló kibékülést ismerünk a Bibliából. (Izsák és Izmael, Jákób és Lábán, a tékozló fiú története....) Minden kibékülést az Istennel való megbékélés, a bűnvallás előz meg. Ezután következik a kibékülés az emberekkel. Sokkal nehezebb bevallani az emberek előtt a tévedésünket, őszinte bűnvallást tenni emberi szavakkal, mint Isten előtt elmondani egy imát. Az első lépés viszont mindig az Istennel való kapcsolat rendezése, amely szintén nem egyszerű. Hasonlóan a hajdani Jákobhoz, tusakodással jár együtt (Jákóbnak a csípőcsont kificamodásába került ez a küzdelem, ami következtében egész életében sántított ezután). Csak kapcsolatokon keresztül ismerjük fel, hogy kik is vagyunk, és csak közösségben fedezzük fel az igazi identitásunkat. Egymagunkban sosem fogunk rájönni arra, hogy kik is vagyunk valójában. Ezt csak a kapcsolatainkban tudjuk felfedezni, ami azt jelenti, hogy kapcsolatban és közösségben kell lennünk másokkal. Jól válasszuk meg azonban azt a közösséget, ahová tartozni szeretnénk. Egy csoport nem feltétlen lesz közösségé, ezért ha azt tapasztaljuk, hogy az adott csoportban lelkileg nem fejlődünk, hanem ellenkezőleg: leépülés tapasztalható, akkor bár nagy tusakodással, de békével váljuk meg tőle.
Jákób pedig egyedűl marada és tusakodik vala ő vele egy férfiú, egész a hajnal feljöveteléig. Aki mikor látá, hogy nem vehet rajta erőt, megilleté csípőjének forgócsontját, és kiméne helyéből Jákób csípőjének forgócsontja a vele való tusakodás közben. ... Nem Jákóbnak mondatik ezután a te neved, hanem Izráelnek; mert küzdöttél Istennel és emberekkel, és győztél. (1Móz 32,25)
Uram, Krisztus Jézus!
Köszönöm Egyetlen Uram, hogy munkálkodsz bennem naponként.
Ámen
