Mentorcoach
Akkor egy vak és néma ördöngőst hoztak ő eléje; és meggyógyítá azt, annyira, hogy a vak és néma mind beszél, mind lát vala. És elálmélkodék az egész sokaság, és monda: Vajjon nem ez-é Dávidnak ama Fia? (Mt 12,23)
Manapság azt tapasztalhatjuk, hogy sokszor pont fordítva történnek a dolgok. Nem a bűnösnek kell magyarázkodni, hanem az ártatlannak. Sőt, sokszor a bűnös vádol, hogy önmaga dolgairól elterelje a figyelmet. Ma alkotmányos jogként határozzuk meg az ártatlanság vélelmét. De láthatjuk, milyen könnyű megvádolni valakit nyíltan vagy éppen a háta mögött. Aztán a hírbe hozott környezetében szépen, módszeresen el kell terjeszteni a rágalmakat, esetleg még valami tekintélyt is odarakni mögéjük. Ennek van manapság hírértéke. Aztán az illető magyarázkodjon csak, bizonyítsa ártatlanságát... Az egész megfejelve cinkos összekacsintással: "...ugye-ugye, nem zörög a haraszt!” A magyarázkodás pedig már nem érdekel senkit sem. Igazi ördögi praktika... Mai Igénkben mivel is vádolják a gyógyító Jézust? Ráfogják, hogy az ördögök által cselekedett, amikor meggyógyította a vak és néma embert. Krisztus Jézus nem kezd el magyarázkodni, ellenben visszakérdez és figyelmeztet. Nem mentegetőzik, inkább arra hív bennünket is, hogy a gyümölcsre figyeljünk. Ideig-óráig el lehet terelni az emberek figyelmét sokszor ismételt hangzatos jelszavakkal, hazug ígéretekkel. Lehet indulatokat szítani, de idővel már az számít, hogy ki mit tesz, milyenek tettének gyümölcsei. Ahogy haladnak előre az események, Jézus is egyre kevésbé reagál a vádakra, viszont annál többet tesz. Legvégül (igazából kezdetül) önmagát adja a keresztre. Még a vádlókért is, mindannyiunkért. A vádak nem Őt, hanem a vádlókat minősítik leginkább az Isten előtt. A „jó” vezetők meg szépen padlóra küldték az egész nemzetet. Gondolkozzunk el ezen, mert könnyen megismétlődik a történelem. Egyetlen Urunk segít a Lélek gyümölcseit megteremni, megtenni azt, ami tőlünk telik. Megóv attól is, hogy saját hibáinkat másban lássuk viszont, projektálva azokat vádlóként. Ha igazságtalanul üldöznek bennünket, tudjuk azt, hogy Krisztus Jézus sosem hagy el. Egyedül az számít, hogy Mennyei Atyánk mit mond az életünkről.
Mert a szívnek teljességéből szól a száj. A jó ember az ő szívének jó kincseiből hozza elő a jókat; és a gonosz ember az ő szívének gonosz kincseiből hozza elő a gonoszokat. De mondom néktek: Minden hivalkodó beszédért, a mit beszélnek az emberek, számot adnak majd az ítélet napján. (Mt 12,35)
Uram, Krisztus Jézus!
Köszönöm Egyetlen Uram, hogy minden napon figyelsz ránk.
Ámen
