Mentorcoach
Az igazi világosság eljött volt már a világba, a mely megvilágosít minden embert. A világban volt és a világ általa lett, de a világ nem ismerte meg őt. (Jn 1,9)
Amikor Krisztus Jézus megkeresztelkedett, leszállt rá a Szentlélek galamb képében. Megtörtént az isteni elhívás és bemutatás. Fontos dolog, hogy mindenkinek az életében elérkezzen az a pillanat, amikor Isten elhívja a szolgálatára. Amikor kitölti rá Szentlelkét, és bizonyságot tesz mellette az Isten. Jézusnak is szüksége volt arra, hogy Isten hívja el a szolgálatra, és Szentlelkét árassza ki rá. E nélkül nem indult el a munkájára. Pedig nem kevés időt várt, harminc esztendeig maradt csendben. Mindössze édesanyja, Mária forgatta még a szívében azokat a dolgokat, amiket valamikor régen Isten angyala mondott neki a fiával kapcsolatban. De eljött az idő, és el kellett indulnia Jézusnak arra az útra, amelyet Isten jelölt ki a számára. Sok ember van a világban, aki elmegy hirdetni az Igét, prédikál évtizedeken keresztül anélkül, hogy elhívást kapott volna, hogy betöltötte volna a Szentlélek. Még többen vannak, akik nem tudnak türelemmel, munkálkodva és imádkozva várni arra, amíg Isten elhívja és munkába állítja őket. Inkább beállnak maguk az aratásba, küldetés, a Szentlélek vezetése nélkül. Pedig mennyire nyilvánvaló, hogy a Megváltó Krisztus Jézus, mindaddig a názáreti ácsműhelyben dolgozott, míg csak el nem érkezett az isteni hívásnak az ideje. Hiába van a világban sok igehirdető, sok munkás, ha csak maguktól álltak munkába, vagy ha emberek állították munkába őket. Arra van szükség, hogy Isten maga küldjön, maga hívjon munkásokat az Ő aratásába. Feltehetjük magunknak a kérdést: önfejűleg álltunk-e be a szolgálatba, vagy a Szentlélek vezetett oda, ahol most vagyunk? Egyetlen Urunkat már születése után üldöztetések érték. Így van ez Ő követőinek életében is. Annak, aki egyszer elindult, Akit Krisztus munkába állított, akiben megszületik a Jézus-képűség, üldöztetéseken kell keresztül menni. Talán ellenségévé lesz a saját környezete is. Hiszen ez is meg van írva. Ellenségévé lehet a legjobb barát, a korábbi testvér, a rokon, vagy bárki más. Ezt Jézus is világosan megmondta: „Halálra adja pedig testvér testvérét, atya gyermekét; támadnak magzatok szüleik ellen, és megöletik őket. És gyűlöletesek lesztek, mindenki előtt az én nevemért; de aki mindvégig megáll, az megtartatik.” (Mt 10,21-22) Ne rémüljünk meg ekkor sem, hanem tartsunk ki mindvégig. Hogy földi életünk közben mi lesz, azt nem tudhatjuk. De Jézusnak mindig igaza van és sosem hagy cserben minket, ha csak Őbenne bízunk. Kapaszkodjunk hát az Istenbe jobban, kérjük az Ő segítségét és erejét, hogy bátran és mindvégig kitartsunk hitünkben, a jó reményében és a szeretetben, akármi is következik ránk.
Akik pedig befogadák őt, hatalmat ada azoknak, hogy Isten fiaivá legyenek, azoknak, a kik az ő nevében hisznek; A kik nem vérből, sem a testnek akaratából, sem a férfiúnak indulatjából, hanem Istentől születtek. És az Íge testté lett és lakozék mi közöttünk (és láttuk az ő dicsőségét, mint az Atya egyszülöttjének dicsőségét), a ki teljes vala kegyelemmel és igazsággal. (Jn 1,13)
Uram, Krisztus Jézus!
Köszönöm Egyetlen Uram az elhívásod.
Ámen
