Mentorcoach
Kelj fel, és mérd meg az Isten templomát és az oltárt, és azokat, a kik abban imádkoznak. (Jel 11,1)
A mérés szokása hozzátartozik a mindennapjainkhoz. Mérnek a mesterek, ha építenek valamit, de nézzük a vásárlásnál a mértékeket is, hogy ugyanannyi összegért egyre kevesebb termékeket vásárolhatunk. Még magunkat is mérjük: súlyt, vérnyomást, vércukrot. Mire jó a mérés? A mérés pontosabban mutatja mindig a dolgokat, mint ahogyan általában látjuk. Igaz, hogy valójában mérve a dolgokat szembesülünk a valósággal, ami néha megerősít az álláspontunkban, néha meg elbizonytalanít. A mai Igénkben is mérésről olvasunk. János apostolnak kell megmérnie a templomot, az oltárt és az imádkozókat. Isten népe hitéleti tevékenységének a dolgait kell mérés alá vetnie. Az Igében azt látjuk, hogy nemcsak a hétköznapi dolgokat, hanem a lelki dolgokat, az Úrral való kapcsolatot, a hit dolgait is meg lehet mérni. Így lehet azokról pontosabb képet kapni. Ez tisztíthatja látásunkat Urunkról és önmagunkról egyaránt. A Bibliában sokszor találkozunk azzal, hogy Isten megméri, megvizsgálja a hozzá tartozók életét. Egyik zsoltárban például ezt olvassuk: Uram, megvizsgáltál engem, és ismersz. Te ismered ülésemet és felkelésemet, messziről érted gondolatomat. Járásomra és fekvésemre ügyelsz, minden útamat jól tudod. (Zsolt 139,2) Itt felismerte Dávid király, hogy milyen, amikor Isten nemcsak nagyjából nézi az életét, hanem pontosan ismeri szívét, lelkét, egész életét. Ez pedig számára biztonságot jelentett. Igen, jó tudni, hogy Isten sohasem nagyjából nézi a mi életünket is. Mindent lát, mindent tud rólunk, pontosan ismeri a dolgainkat. Mi azt hisszük, hogy eleget járunk templomba, eleget adakozunk, eleget szolgálunk, de valójában Isten látja a szívünk igazi odaszánását. Lényünk szeretetét és hűségét a valóságban. Egyetlen Urunkat sohasem lehet megtéveszteni. Legyen ez mindenkori mutatója életünknek és buzdítson Krisztus Jézus még odaadóbb szolgálatára.
Mikor még nyelvemen sincs a szó, immár egészen érted azt Uram! Elől és hátul körülzártál engem, és fölöttem tartod kezedet. Csodálatos előttem e tudás, magasságos, nem érthetem azt. Hová menjek a te lelked elől és a te orczád elől hova fussak? (Zolt 139,5)
Uram, Krisztus Jézus!
Köszönöm Egyetlen Uram, hogy életem felől Te rendelkezel.
Ámen
